2009. február 19., csütörtök

Az idő szorításában

A szerdai nap délelőttjét mintha ellopták volna tőlem, úgy elrepült. Csak azon vettem észre magamat, hogy már indulnom kell a körzetbe. Igyekeztem is, hogy idejébe ott legyek, mivel az utóbbi alkalmakkor ebben az időben két sorompó is utamat állta. Hála az Úrnak 15,oo óra előtt néhány perccel meg is érkeztem Márkosfalvára. Mikor kiszálltam, csak akkor vettem észre, hogy otthon maradt a táskám amiben a Bibliám is volt. Szégyenkezve és üres kézzel léptem a gyülekezetbe, ahol a testvérek azonnal észrevették, hogy valami nem stimmel. Miután elmondtam, hogy jártam, kaptam egy kölcsön Bibliát és a hogy megkezdtük az alkalmat azt vettem észre, hogy a testvérek mintha jobban figyelnének mint máskor. Amikor befejeztük az alkalmat, azt mondja az egyik kedves székely testvér: Igaz, hogy a Biblia otthon maradt, de úgy látjuk a szíve az nem... Jóízű mosoly került mindenki arcára, mivel megértettük a példázó beszédet. Hálás voltam az Úrnak, na nem azért, ami történt, hanem az áldásért amit az Igén keresztül adott. Mindezek mellett ezután jobban kell vigyázzak, hogy ez ne gyakran ismétlődjék meg. Kézdivásárhely felé gurulva azon morfondíroztam magamban: Talán ez azt is jelezné, hogy kezdek öregedni...?! Bármilyen kellemetlenül is hatott a gondolat, ezzel meg kell barátkozni, hogy felettem is telik az idő és nem állt meg. Kézdivásárhelyen és Csernátonban is megtapasztaltuk Isten jelenlétét. Ez a nap azért is emlékezetes, mivel a Sámuel fiunk betöltötte a 16. életévét. Aminek igazán örülök, hogy ő nemcsak a mi gyermekünk, hanem az Úré is. Uram tarsd meg őket és minket is velük együtt!
Csütörtök reggel arra ébredtünk, hogy gyönyörűen havazik. Szemet gyönyörködtető volt a hólepte fehér táj. Vagyis nálunk sincs vége még a télnek. Délelőtt a napokban érkezett számlák kifizetése is sorra került, majd a beérkezett újságcikkek lektorálása és azok elrendezése, szerkesztése következett. Mindig jól esik nemcsak hallani de olvasni is, testvéreim papírra vetett gondolatait. Hálás vagyok azokért a munkatársaimért, akikre ilyen formában is számíthatok. Este itthon voltam és a bibliaórán a Mt 7,1-5; 13-27 versei alapján Építsd életedet Jézusra volt a főtémánk. Elcsodálkoztam mennyire gyakorlatias és lényegretörő volt és maradt Jézus tanítása. Az alkalom után egyik fiatallal volt jó beszélgetésünk, ami hiszem nem volt hiábavaló. Áldom az Urat mindenért!

2009. február 17., kedd

Családom és Isten családja

Hétfőn igyekeztem egy keveset pihenni, majd a kedves feleségemet elvittem a város egyik cukrászdájába egy sütire és sétáltunk egyet. De mivel elég hideg volt elég hamar hazamentünk. Ezután a gyerekekkel töltöttem néhány órát, ami alatt mindegyikkel pingpongoztam valamennyit. Lefekvés előtt jót beszélgettünk a két nagyobb gyerekünkkel azokról a kihívásokról amelyekkel a mindennapi életben, úgy az iskolában mint mindenütt, gyakran szembe találják magukat. Mindezek után imában kértük Isten segítségét.
Kedden délelőtt a gyülekezeti újságunk anyagát próbáltam összeállítani, majd délután 5,oo-től Mikóújfaluban, este 6,oo-tól pedig Bükszádon voltam összejövetelen. Nagy öröm volt látni, hogy az elmúlt evangélizációs esték nem voltak hiába. A bibliaóra végén egy kedves idős katolikus nőszemély összetörve imádkozott azért, hogy Isten bocsássa meg a bűneit és adjon neki új és örök életet. Hála van szívemben azért, hogy Isten igéjének ma is van hatalma üdvözíteni azokat akik erre vágynak. Dicsőség Istennek!

2009. február 13., péntek

Istentől kapott alkalmak

Február 5-6.-án Papp Dezső lp. testvérem meghívására a Biharpüspöki Gyülekezetben voltam evangélizációs alkalmakon. Mivel a gyerekek egy hetes vakációt kaptak az egész családom (Eszter kivételével) elkísért Bihar megyei utamra. A fiuk Szalárdon Elek Gyula sógoromék, mi a feleségemmel pedig Marika húgomék voltunk elszállásolva. A csütörtöki nap folyamán anyósomat is meglátogattuk, aki Nagyváradon van a kórházba. Péntek délbe Papp Dezső testvéremék voltunk ebéden, akikkel felidéztük azokat az együtt töltött régi szép időket, amiket az Úr adott nekünk 1995-2002 között.

Első este Isten igazságosságáról, második este pedig Isten kegyelméről beszéltem az Ez. 18, 20-32 illetve a Jón. 2 alapján. Mindkét este szabad légkör volt a gyülekezetben, úgyhogy nem volt nehéz igét hirdetni.

Második este többen is voltak olyanok akik a felhívásra jelezték, hogy szükségük van Isten kegyelmére. Mindkét este nagyon szépen énekelt helybeli énekkar is. Az Úr áldja meg és gyümölcsöztesse szolgálatukat.
Szombaton, 7.-én este 8,oo óra után békességben értünk haza.
Vasárnap 8.-án délelőtt és délután Csernátonban szolgáltam. Jól esett találkozni Garai Zsolt zenetanár testvéremmel, aki néhány napos szabadságát töltötte csernátoni rokonainál. A délutáni alkalommal együtt szolgáltunk Paul Elemér testvérrel Brassóból aki családjával együtt látogatott meg bennünket. Este Kézdivásárhelyen voltam ahol szintén kedves alkalmunk volt a testvérekkel az ige mellett.
A következő hét első napjaiban a gyülekezet épületének hátsó részében az egyik vállalat munkásai termopanra cserélték az ablakok és az ajtók nagy részét, majd a lp.-i lakás egyik ajtóját és ablakát is.
Febr. 12.-étől Sepsibükszádon tartottunk evangélizációs estéket.
Csütörtökön Dóczi György lp. a Jn 3,16 alapján Isten szeretetéről, pénteken Módi Miklós lp. a Jn 8, 35-51 alapján az ördög hazugságairól, szombaton János Csaba lp. a Lk 19,1-10 alapján egy kis ember nagy találkozásáról, míg vasárnap este Borzási Gyula lp. az 1Pt 2,1-10 alapján a megvetett drága kőről Jézusról, a drága vérről, a drága hitről és az Istentől kapott drága igéretekről beszélt. Péntek este a szentgyörgyi fiatalok, szombat este a kovásznai fiatalok, míg vasárnap este a körzet kvartettje szolgáltak énekekkel és bozonyságtevésekkel. Hála az Úrnak, hogy az elmúlt évekhez képest többen eljöttek a faluból, akik figyelmesen hallgatták az evangélium jóhírét. Utolsó este többen is jelezték, hogy szükségük van Jézus Krisztusra.
Közben pénteken 13.-án 13,oo órától egy eljegyzésünk is volt, ahol Módi Tamás Szilágyszentkirályról (Módi Miklós lp. másadok fia) menyasszonyául jegyezte el Czont Tündét Sepsiszentgyörgyről aki jelenleg Kolozsváron jogot tanúl.

Közben 14.-én, szombaton éjjel Eszter leányunk is hazaérkezett Marosvásárhelyről, és hála az Úrnak sikeresen vette a gyógyszerészeti egyetem első félévének vizsgáit.
Vasárnap 15.-én délelőtt itthon Sepsiszentgyörgyön szolgáltam a 4Móz 11,16-34 igékből, aminek alapján 1. Izráel népének megtéretlenségéről 2. Mózes kishitüségéről 3. Isten hatalmas tetteiről majd haragjáról beszéltem. Délben hosszú idő után újból együtt ebédelhettem családommal.
Minden érettünk mondott imádságot hálás szívvel köszönünk!

2009. február 3., kedd

Jó a testvéreknek együtt

Csak nagyon röviden, dióhéjban írom le az elmúlt napok eseményeit.
Az elmúlt kedden délután Mikóújfaluba a házi bibliaórai alkalmunkra egy házaspár is eljött akik most voltak első alkalommal. Mikor a végén értük névszerint is imádkoztam a nő elkezdett hangosan sírni. Mikor befejeztük azt mondta, hogy nem tudta visszafojtani magába a sírást mert őérette még soha senki sem imádkozott. (!!!) Az Úr könyörüljön rajtuk és áldja meg őket. Este Bükszádon az alkalom végén egy személlyel visszamaradtunk imádkozni, aki őszintén kitárta szívét az Úr előtt és előttünk, akinek hiszem, hogy az Úr megbocsátott és új erőt adott a további harcokra.
Szerdán Márkosfalván, Kézdin és Csernátonban is áldott alkalmaink voltak, ahol a testvérek őszinte imái nekem sokat jelentettek. Hallgassa meg az Úr őket, velem együtt!
Csütörtökön itthon Sepsiszentgyörgyön a bibliaóra után megtartottuk a 2008-as évi beszámolót ami jó légkörben zajlott. Számbavettük a múlt áldásait, hiányosságait amiken ebben az évben az Úr segítsége folytán szeretnénk javítani.
Pénteken este a csernátoni fiatalokkal az "aranyszabály" témájával foglalkoztunk a Mt. 7,12 alapján.
Szombaton vendégeink voltak Bihar megyéből. Egy kedves hívő tanárnő (Szabó Róbertné Melinda volt "báránykánk" a tóti gyülekezetben az ott való szolgálatunk ideje alatt) volt néhány diákkal Margittáról és Nagyváradról városunkban a Mikes Kelemen Líceumban egy helyesírási versenyen, akik délben nálunk voltak ebéden.


A diákok között voltak kedves ismerősök is mint pl. az egyik legközelebbi testvérem és barátom Rend Jenő leánya Melitta, aki Sámuel fiunknak Margittán osztálytársa is volt és egy volt munkatársam Heczi Sándor leánya, akik a margittai baptista imaházzal szemben laknak és akinek a nagymamája a baptista gyülekezet tagja. Nagyon jól esett felidézni az ott töltött idő egyik másik eseményét. A három fiatal este az ifjúsági órán is részt vett amin szavaik szerint nagyon jól érezték magukat.


Ezután közvetlenül kivittem őket a vonatállomásra ahol a Brassó - Budapest (Korona) vonattal hazautaztak.
Vasárnap egész nap itthon voltam. Délelőtt úrvacsorai alkalmunk is volt. Délben egy idős beteg testvért is meglátogattam, majd Vásárhelyi Gizike meghívására családommal együtt nála fogyasztottuk el a finom ebédet. Este az előírt igéből való szolgálat után többen is könnyek között imádkoztak szellemi halálba jutott gyermekeikért, szeretteikért. Hisszük, hogy az Úr meghallgatja imádságainkat és vissza hozza Sionnak foglyait. Az alkalom után Rákosi Árpád és Ibolya voltak a vendégeink akikkel a vacsora után hosszan, de jól elbeszélgettünk majd imádkoztunk is.
Hétfőn délelőtt a vakációt kihasználva Józsi öcsém és családja látogattak el hozzánk Székelykereszttúrról, amire már régebb készültek de az Úr most tette lehetővé. Nagyon jól esett a találkozás úgy nekünk mint a gyerekeknek. Öcsémmel sokat beszélgettünk, amely idő alatt a úgy hiszem, hogy sem a gyerekek, sem pedig feleségeink nem unatkoztak.


Jó volt felidézni azokat a közös családi eseményeket amelyek tanúságként és szép emlékként maradnak előttünk. Este 11,oo körül nehéz volt az elválás, de testvéreimnek a munkájuk miatt haza kellett menjenek. Az Úr áldja meg őket, szolgálatukat és adjon nekik sok erőt és áldást abban amit az Úrtól vett megbízatásként végeznek. Hisszük, hogy békességben hazaértek. Dicsőség mindenért Istennek!