2009. február 19., csütörtök

Az idő szorításában

A szerdai nap délelőttjét mintha ellopták volna tőlem, úgy elrepült. Csak azon vettem észre magamat, hogy már indulnom kell a körzetbe. Igyekeztem is, hogy idejébe ott legyek, mivel az utóbbi alkalmakkor ebben az időben két sorompó is utamat állta. Hála az Úrnak 15,oo óra előtt néhány perccel meg is érkeztem Márkosfalvára. Mikor kiszálltam, csak akkor vettem észre, hogy otthon maradt a táskám amiben a Bibliám is volt. Szégyenkezve és üres kézzel léptem a gyülekezetbe, ahol a testvérek azonnal észrevették, hogy valami nem stimmel. Miután elmondtam, hogy jártam, kaptam egy kölcsön Bibliát és a hogy megkezdtük az alkalmat azt vettem észre, hogy a testvérek mintha jobban figyelnének mint máskor. Amikor befejeztük az alkalmat, azt mondja az egyik kedves székely testvér: Igaz, hogy a Biblia otthon maradt, de úgy látjuk a szíve az nem... Jóízű mosoly került mindenki arcára, mivel megértettük a példázó beszédet. Hálás voltam az Úrnak, na nem azért, ami történt, hanem az áldásért amit az Igén keresztül adott. Mindezek mellett ezután jobban kell vigyázzak, hogy ez ne gyakran ismétlődjék meg. Kézdivásárhely felé gurulva azon morfondíroztam magamban: Talán ez azt is jelezné, hogy kezdek öregedni...?! Bármilyen kellemetlenül is hatott a gondolat, ezzel meg kell barátkozni, hogy felettem is telik az idő és nem állt meg. Kézdivásárhelyen és Csernátonban is megtapasztaltuk Isten jelenlétét. Ez a nap azért is emlékezetes, mivel a Sámuel fiunk betöltötte a 16. életévét. Aminek igazán örülök, hogy ő nemcsak a mi gyermekünk, hanem az Úré is. Uram tarsd meg őket és minket is velük együtt!
Csütörtök reggel arra ébredtünk, hogy gyönyörűen havazik. Szemet gyönyörködtető volt a hólepte fehér táj. Vagyis nálunk sincs vége még a télnek. Délelőtt a napokban érkezett számlák kifizetése is sorra került, majd a beérkezett újságcikkek lektorálása és azok elrendezése, szerkesztése következett. Mindig jól esik nemcsak hallani de olvasni is, testvéreim papírra vetett gondolatait. Hálás vagyok azokért a munkatársaimért, akikre ilyen formában is számíthatok. Este itthon voltam és a bibliaórán a Mt 7,1-5; 13-27 versei alapján Építsd életedet Jézusra volt a főtémánk. Elcsodálkoztam mennyire gyakorlatias és lényegretörő volt és maradt Jézus tanítása. Az alkalom után egyik fiatallal volt jó beszélgetésünk, ami hiszem nem volt hiábavaló. Áldom az Urat mindenért!

Nincsenek megjegyzések: