2011. március 17., csütörtök

XX. TELEK és márc 15. emléke

Az elmúlt év márciusában, amikor még csak vendég voltam Krasznán, Isten kegyelméből részt vehettem a XIX. TELEK találkozón. Az elmúlt hét végén került sor a XX.-ra, amely alkalommal pénteken Szatmáron voltunk Dimény Miklós testvéremmel, ahol dr. Szebeni Olivér teol. tanár Magyarországról és Nehra Bálint lp. Kárpátaljáról tartottak előadásokat. A finom ebéd után amivel a szatmári testvérek megvendégeltek, hazafelé indultunk, magunkkal hozva Papp Dániel lp.-t Berettyóújfaluból. Mivel tavaly ősszel nála szolgáltam, most ő volt a vendégünk. Péntek este itthon Krasznán szolgáltunk. Szombaton Sámsonba mentünk ahova magunkkal vittük Jankó Gyurka sepsibükszádi diakónus tv.-t is, aki jelenleg éppen itt tartózkodik leányainál. A beszélgetés és az ízletes ebéd után hazajöttünk, majd este Horvátba mentünk. Vasárnap délelőtt Dániel tv. itthon szolgált, én pedig Rátonba, ahol úrvacsorai alkalmunk is volt. Az ebéd után 3,oo órára Dániellel mentünk Rátonba. Miután hazajöttünk Dániel és Miklós testvér Sámsonba igyekeztek a befejező alkalomra, míg én az előírt igéből itthon szolgáltam. Este nyolc órától a gyülekezet fúvószenekarával március 15.-e tiszteletére koszorúzáson is részt vettünk, ahol a Jn . 8,31-36 alapján volt lehetőségem bizonyságot tenni Jézus Krisztus szabadításáról ami nem csupán e földi létre, hanem az azt követő életre is érvényes. Örömömre szolgált, hogy ez alkalommal bizonyságot tehettem Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek is, akivel most találkoztam először és akiért az ige parancsának engedelmeskedve szeretnék imádkozni. Meg vagyok győződve, hogy nekem ez alkalommal itt volt a helyem. Egyre inkább látom, hogy meg kell ragadjunk minden olyan alkalmat, amikor kivihetjük az evangéliumot a gyülekezet falain kívül is. Számos eset igazolja, hogy Jézus és az apostolok is ezt tették amikor alkalmuk adódott erre. Imádkozom azért, hogy ne legyen ez csupán bizonyságul (Mt 24,14), vagy kárhoztatásként (Jn 12,48), hanem eredményezzen üdvösséget mindazok életében akik hallják (Tit 2,11).

"Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja."

(Ef 5,15-17)


2011. március 10., csütörtök

Az Úr áldása gazdagít meg

Már több mint két hónapja annak, hogy nem írtam. Voltak akik azt kérdezték: Félbe akarod hagyni a blogolást...?! Régen nem írtál magatokról, talán valami baj van...?!

Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem akarok (legalább is egyelőre) félbehagyni a blogolással és hála az Úrnak jól vagyunk, senki ne gondoljon semmi rosszra.

A helyzet az, hogy az elmúlt két hónap elég zsúfolt volt, különösen az evangelizálások miatt, de pontosan ennél fogva áldott időket élhettem/élhettünk át az Úrral. Hálás vagyok a gyülekezetünk azon csoportjaiért (énekcsoportokért, bizonyságtevőkért) akik elkísértek ezekre az alkalmakra, azokért is akik itthon imádkoztak értem és szolgálataimért és akik bármilyen formában is segítettek ebben. Az Úr jutalmazza meg őket gazdagon!

A körzetben Krasznán és Rátonban tartottunk evangelizációs estéket, amiről meg vagyok győződve, hogy nem volt hiábavaló. Hiszek az igehirdetésben, Isten igéjének erejében, a Szentlélek bűnt felfedő, megelevenítő, megszentelő, tovább nevelő munkájában!

Örömmel láttam nálunk és más gyülekezetekben is, hogy vannak akik szükségét látják a megújulásnak. Akik ezt komolyan gondolják azokkal Isten kész ezt megtenni. Voltak akikkel ezt élhettük át. Dicsőség érte Istennek! Voltak olyanok is akik könnyek között jöttek az Úr Jézushoz. Az Úr tartsa meg őket!

Február 27.-én a lónai gyülekezet vendégei voltunk a krasznai ének és fúvóskarral (kb. 70 személy), ahol délelőtt hitmélyítő, délután evangelizációs jellegű alkalomra voltunk hivatalosak. Áldásokban gazdag nap volt gondolom mindenki számára. Február 28.-án temettük özv. Dimény Sándorné szül. Péntek Krisztina testvérnőnket akit az Úr életének 88. évében szólított el a földi létből az örök élet hazájába. Ez az alkalom is evangelizálás volt számunkra.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanakkor arra kezdek rájönni, hogy módszert kellene változtatnunk ami megszokott evangelizációs alkalmainkat illeti. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebben jönnek el ezekre az alkalmakra ott is, ahol néhány évvel ezelőtt még telt ház volt ilyenkor. (Ahol még nem így van, azoktól elnézést kérek. Ugyanakkor gondolom senkit nem nyugtat meg önmagában az a tény, hogy sokan voltak... Mert ezeknek az alkalmaknak a célja nem más mint a megtérés.) Azt is tudom, hogy az evangéliumot akkor is hirdetnünk kell ha senki sem térne meg. Mégis úgy gondolom, hogy ennek okát elsősorban magamban kell keressem. Az emberek érdektelenségét a prédikátorok, a gyülekezeti tagok ellaposodott, testies, száraz élete is okozhatja. Éppen ezért elsősorban magunkat, baptista gyülekezeteink tagjait kell evangelizáljuk. Az elmúlt héten egyik reggel azt kérdezte tőlem az Úr: Mit gondolsz mi az, amiben neked még változnod kell?! Ő nemcsak megkérdezett, de rá is mutatott dolgokra, amit szeretnék komolyan venni!!! Most is eszembe jutott az ige: "Felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van, Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt..." (Kol. 3,10)

Nem szeretném ezt sohasem szem elől téveszteni. Tudom, Isten hatalmas arra, hogy megőrizzen az ellaposodástól, a képmutató, csak külsőségekre ügyelő, száraz, vallásos élettől nemcsak engem, hanem gyülekezeteink tagjait is. Azzal is tisztában vagyok, hogy lelkem ellensége tud erről, de Isten látja vágyamat és kész erőt adni ehhez nekem és mindazoknak akik erre vágynak. Add Uram, hogy meglegyen!