Augusztus 7.-én, vagyis szombaton újabb menyegző volt a krasznai gyülekezetben. A vőlegény, Petkes Károly a krasznai, a menyasszony Bálint Mária a sámsoni gyülekezetből való. Gazdag és áldásos program volt úgy az imaházban mint a vacsora ideje alatt, ami egy perecseni étteremben volt megtartva. Az imaházban az alkalom végén hálát adtam azért a sok tehetséges gyermekért, fiatalért és felnőttért akikkel Isten gyülekezeteinket megáldotta. Azért imádkozom, hogy az Úr őrizze meg őket az elbizakodottságtól, hogy mindazzal amit Tőle kaptak, úgy tudjanak szolgálni, hogy általa Isten neve dicsőíttessék.
Vasárnap, auguszus 8.-án délelőtt Bálint Pál lp. és az Úr kérésének eleget téve, Kolozsváron szolgáltam, ahova elkísért a helyi férfikar egy része, akik nagyon gyönyörűen szolgáltak. Este itthon voltam és Demjén Attila felavatott temesvári diakónus testvéremmel és régi barátommal szolgáltunk. Az alkalom első felében a táborban megtértek mondták el bizonyságtételüket, ami úgy láttam nagyon jó hatással volt a gyülekezet tagjaira és a jelenlevőkre. Mikor a kezembe kaptam azok névsorát akik bizonyságot fognak tenni megtérésükről, értetlenül néztem az egyik legény nevét a sorban, mivel nem tudtam róla, hogy bármi is történt volna az életében. Felállva elmondta, hogy ő a táborból úgy jött haza ahogy elment, de annyira hatása alá került annak az igének amit hazaindulásunk előtt olvastam, hogy hazaérve elmondta ezt szüleinek, akik előtt megvallotta bűneit és átadta szívét az Úr Jézusnak, kérve Őt, hogy mentse és tartsa meg életét a háborgó tenger hullámai között, ami őt is el akarja nyelni.
Bódizs Ervin, akinek szívében itthon kelt ki a MAG
Hát nem csodálatos a mi Istenünk és az Ő szava?! De igen! Áldott legyen érte a mi Urunk! Az a vágyam, hogy az Úr tartsa meg őket és úgy minket mint őket késztesse vigyázó és neki tetsző életre, hogy szülők és gyermekek mind ott lehessünk abban az országban, ahol már nem lesz kísértés és bűn.
Ma reggel, pontosan az egyik olyan családnál voltam akiknek a gyermekük az elmúlt héten tért meg. Mikor együtt imádkoztunk, a szülők azért kértek bocsánatot az Úrtól, hogy nem mindig éltek úgy gyermekük előtt, ahogy kellett és illet volna. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire fontos nekem szülőnek. Azt kértem az Úrtól, hogy áldja meg azon gyermekek és szülők kapcsolatát, akiknek a szívében döntés született az elmúlt héten, hogy úgy a szűkebb mint a nagyobb családban is, botránkozásoktól mentesen megértést, támogatást kapva élhessenek és növekedhessenek az Úr dicsőségére és a mi örömünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése