2010. április 22., csütörtök

Színes és többrétű napjaink

Az elmúlt héten csütörtökön este Eszter leányunk hazaugrott a hétvégére. Ez meglepetés volt mivel nem számítottunk reá. Mindig öröm nekem és családomnak is mikor együtt lehetünk. Pénteken délután mivel az idő is olyan volt, kiruccantunk egy kicsit a szabadba. A friss levegő, a vidám családias beszélgetés, a kikapcsolódás mindenkinek jót tett. Nem tudtunk volna betelni a táj szépségével és csodáltuk milyen szépnek és kellemesnek is teremtette Isten ezt a világot. Jonatán a fűszőnyegen mutatta be amit az iskolába szoktak végezni a szertorna edzéseken.




Vasárnap reggel az egész család Marosvásárhelyre mentünk, amiben Kelemen Sándor lp. egy korábbi meghívásának tettünk eleget. Délelőtt és este a helyi gyülekezetben szolgáltam, ahol sok kedves ismerőssel is találkoztam az ország szinte minden tájáról, akik ott tanulnak. Jól esett találkozzak Gombos Dániellel aki egyik legjobb lelki testvéremnek a fia Érszőllősről. A délután alkalmával Héderfáján voltam Kurtus István ortopéd orvos testvérrel és két kedves vasárnapi iskolai tanítóval, akik közül az egyik, Lázár Júlia, a Székelyföldre való költözésünk utáni közvetlen időszakban Kézdivásárhelyen lakott és tanult (ha nem tévedek). Ebéden és vacsorán Kelemen Sándor lp. testvér családjánál voltunk (aki Eszter leányunk lelkipásztora), ahol újból meggyőződhettünk kedves testvéreink őszinte vendégszeretetéről. Ez az alkalom azt is szolgálta, hogy elmélyítse az Úrral és egymással való kapcsolatunkat. 

Hétfőn Sámuel fiunk iskolai ének és zenekarának volt koncertje az egyik helyi templomban, ahol még két iskola énekkarával előbb külön majd együtt, vallásos, sőt gyülekezeteinkben is közismert darabokat énekeltek. Mivel a hétfő estém általában szabad, feleségemmel és Jonatán fiammal elmentünk a koncertre, ami nagyon tetszett. Úgy a szimfonikus zenekar amelyikben Sámuel nagybőgőn játszott, mint a négyszólamú énekkar amiben fiunk basszust énekel, színvonalas teljesítményt produkáltak külön külön és együtt is. Bár mindezek a fiatal énekesek, zenészek és karvezetők megismernék Istent, akit ebben az esetben "nem ismerve tiszteltek" énekeikkel, zenedarabjaikkal. 





Kedden Jankó Gyurka testvérnek a Sepsibükszádi Gyülekezet diakónusának segédkeztem hivatalos ügyeket rendezni, majd egy rövid de tartalmas beszélgetés után jó volt együtt imádkozni testvéremmel, akivel az elmúlt közel nyolc év alatt lelkünkben összekötött az Úr. A következő estéken a bibliaóra keretében a helyes életszemlélet kérdésével foglalkoztunk. Szerda este a csernátoni alkalom után Rákosi Árpád testvéremnek segítettem a nemrég vásárolt PC-jét hatékonyabban használhatóvá tenni. Mindenért az Úr nevére térjen a tisztelet!

 

2 megjegyzés:

Mihaly írta...

Nem sok férfi tesvért ismerek, aki rendszeresen beszámol a körülötte zajló eseményekről. Pontosabban szólva, eddig csak a te blog-írásaiddal találkoztam ezen a "renszerességi" szinten.
Nekem mindenesetre jó példa ahogy csinálod, bár nem vagyok túl jó tanítvány!

Köszönöm!

KISS ZOLTÁN írta...

A valóság az, hogy a gyülekezeti programom hétről hétre ismétlődik de mindezek mellett (legalább is nekem) mégsem egyhangú. Hála érte az Úrnak!
Az Úrral járva minden nap történik valami, amit érdemes lenne leírni... A rendszeresség és a tanítványság kérdésében én is szeretnék több lenni veled együtt, mert tudom, hogy többek között ebben is megdicsőül a mi mennyei Atyánk. (Jn 15,8)
Testvéri szeretettel és köszöntéssel gondolok rád,
Kiss Zoltán