Boldog akinek segítsége a Jákób Istene

Csütörtök este a rétyi református templomba szolgáltam, ahova feleségem is elkísért. Nem emlékszem, hogy ilyen zsúfolásig telt templomba valamikor is lettem volna. Minden ülőhely el volt foglalva, sőt voltak akik álltak is. Az általuk megadott ige Lk 24,25-27 és téma - Tanúságtétel a szenvedésben - alapján hirdettem az igét. Az alkalom elején és a szolgálat után Rákosi Árpád és Ibolya testvéreimmel néhány énekkel is szolgáltunk. Hálát adtam az Úrnak a szomjas igehallgatókért és azért könyörögtem, hogy bár ne lett volna hiába. Az alkalom után a lelkész család hívott meg vacsorára, ahol kiderült, hogy a lelkész Deák Botond, Albert István Zsolt bihari lp. harmadik unokatestvére. Az Úr áldja meg életét, családját és szolgálatát abban a faluban.

Pénteken jó volt lélekben találkozni az Úr előtt vértestvéreimmel, akikkel közös egyezségünk szerint minden hónapnak ezen a napján különleges módon állunk az Úr előtt egymásért és családjaink tagjaiért imádkozva. Este feleségemmel meglátogattunk egy kedves és őszinte családot a gyülekezetből, akikkel az Úr megtérésük óta összekötött bennünket. Olyan jó látni tisztaságra, szentségre és Istennek tetszésére élni vágyó életüket, tiszta igei látásukat, ami itt Székelyföldön sokakat megszégyenít. Az Úr áldja, őrizze és tartsa meg őket.
Szombaton a vasárnapi alkalmakra készültem, imádkozó szívvel keresve az Úr akaratát és segítségét. Ez a napom vegyes érzelmekkel telt el, amiből utólag arra a következtetésre jutottam, hogy milyen jó dolog engedelmeskedni kellemetlen helyzetekben is az Úrnak és milyen nagy veszélyt rejt a segítőkész testvéri jóindulat elutasítása. Este még sikerült az ifjúsági órán is részt vegyek.
Vasárnap délelőtt az előírt igéből szolgáltam. Az alkalom után megtartottuk a 2009-es év beszámolóját, majd mivel a helyzet úgy kívánta elöljáróságot választott a gyülekezet. Hála az Úrnak békességben folyt le az alkalom és hiszem, hogy az Úr akarata jutott érvényre, amiért már hosszabb ideje imádkoztunk a gyülekezettel.
Este 6,oo órától újabb gyermekbemutatásra került sor gyülekezetünkben, amely alkalommal szinte minden hely megtelt imaházunkban. Az elmúlt 4-5 hónap leforgása alatt ez volt a harmadik ilyen alkalom, amikor Ghioane Hunor és (Szűcs) Rubinka hozták el Gergő Krisztián nevű elsőszülött fiúgyermeküket, hogy érette/érettük az Úr előtt imádkozzunk.

A síró Gergő Krisztián bemutat(koz)ása

(Magamban azért imádkoztam, hogy ha majd nagy lesz is tudjon legalább ilyen keservesen sírni bűnei felett az Úr előtt.) Ezt követték a köszöntések. Mivel az édesapa Kovásznáról származik, több mint 20-an jöttek el ebből a gyülekezetből a bemutatásra, akik közül a gyerekek egy kis műsorral szolgáltak. A család és a helyi gyülekezet részéről több köszöntés is volt.
A végén a kovásznai vendégek igyekeztek haza, mivel már jövet is csak nehezen tudtak jönni a hófúvások miatt.
Az este még felhívtam Dimény Miklós testvéremet Krasznáról akivel egy keveset beszélgettünk, majd a szívünkben az Úrtól kapott békességgel nyugovóra hajtottuk fejünket.
Hétfőn reggel feleségemmel az előírt igét olvasva, nagy bátorítást jelentett számunkra bemerítő János Heródessel és Heródiással való esete. Különösen az elmélkedés címe fogott meg - A próféta sorsa, - amit az Úr segítségével továbbra is vállalni akarok/akarunk.
Szeretnék hű maradni Megváltómhoz, Uramhoz minden körülmények között, szava iránti engedelmességgel és embertársaim, testvéreim iránt való Krisztusi szeretettel. Segíts erre Istenem!!!