Temetés(re készülve)

Kedden, szeptember 15.-én jött a hír, hogy Bükszádról Kurucz Lajos testvér (Szabó Klárikának az édesapja) az örökkévalóságba költözött, akinek Isten majdnem 80 kegyelmi évet adott ezen a földön. Aznap reggel különös indíttatást éreztem arra, hogy érette imádkozzam, és délután 2,oo órakor csendben elment az élők közül. Majdnem két hete volt alkalmam vele beszélgetni és imádkozni, ami emlékezetes marad számomra, mivel nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna bűnbánati könnyeket a szemében. Tudta, hogy nemsokára el kell költözzön erről a földről. Elismerte, hogy van rendeznivalója Istennel és emberekkel. Imádkozni már nem tudott, de kezemet erősen szorítva és könnyek között kísérte figyelemmel és mondott áment imámra.

Este a virrasztón a Lk. 16,19-31 alapján szóltam arról a két helyről ami minden emberre vár a halál után. Temetése csütörtökön délután 2,oo órától volt megtartva, amit imával Bertalan Péter lp. kezdett meg, majd a Jób 19,25-26 alapján hirdettem a vigasztalás igéit. Hatos József tv. (Szentegyháza) alkalmi költeménye és rövid életrajz ismertetés után Jankó György tv. imája zárta a háznál való gyászistentiszteletet.

A gyászoló család

"Tudom, hogy az én Megváltóm él..."

A sírnál kezdő imával Király Barnabás, igével Veress Bálint (Zsolt. 73, 23-26), befejező imával pedig én szolgáltam. Úgy a háznál mint a temetőben a Sepsiszentgyörgyről, a szentegyházáról és a Hargita Központból érkezett testvérek énekeltek. Az Úr vigasztalja a gyászolókat és tegye győzedelmessé az Ő igéjét a végtisztességet tevők szívében.

Este a bibliaórán vendégünk volt Lőrinczi Gyula zsandár tv. Gyergyóból akivel hétfőn áldott beszélgetést és imaalkalmat adott nekünk az Úr. Az alkalom után tagfelvételt tartottunk amikor is Sámuel fiunk bizonyságtételét és hitéről való meggyőződését hallgattuk meg. Vasárnap, ha az Úr éltet, az ő bemerítésére (régi életének az eltemetésére) fog sor kerülni a sepsiszentgyörgyi imaházban. Kérlek imádkozzatok azért, hogy az említett napon az Úr szólítson meg újabb embereket megtérésre, a neki való teljes engedelmességre, amivel a menyben is egyetértenek és aminek a menny is együtt tud örülni velünk.