Gyermekeink számára egy hosszú iskola év után újból elérkezett a vakáció. Vannak diákok és szülők akik ennek örülnek, míg mások kevésbé(?!) Bizonyára mindenkinek megvan erre az oka. Ez nálunk is így történt. Sámuel fiunk nagyon várta, míg Jonatán nem annyira. János Csaba testvérem írása szerint (a vakáció ellenére) nálunk is zajlik az élet.
Az elmúlt hét végén Molnár Miklós testvér és kedves felesége látogattak meg minket Nagyváradról. Régi jó ismerősök és testvérek ők, akikkel a széplaki körzetben és a bihari missziómezőn gyakran összefutottunk. Mindig is csodáltam Miklós testvérem lelkesedését az Úrért és az Ő országa ügyéért. Újból elmondta megtérését, a lelki életben való megtapasztalásait, ami bátorítólag hatott reám. Szombat este érkeztek vonattal. A vacsoránál való beszélgetést alig tudtuk volna befejezni. Reggel Sepsibükszádra mentünk, ahol Molnár testvér hirdetett igét, majd a mikóújfalui és a helybeli testvérekkel az Úr Jézus halálára emlékeztünk. Délután Sepsiszentgyörgyön szintén testvéremmel együtt szolgáltunk Isten igéjéből. Hétfőn délbe mentek haza az 531-es IC-vel.
Mivel Sámuel fiamnak már évközben nagy kedve támadt, hogy a vakációban valahol dolgozzon, még akkor megbeszéltem Borzási Gyula igazgató testvérrel, hogy nem e tudna neki munkát adni. Hétfő délután Gyula testvér útban a tábor felé felvette és elvitte. Örülök, hogy ezt nem mi a feleségemmel kellett mondjuk neki, hanem erre ő maga vágyott. Eszembe jutott az ige, ami azt mondja: "Jó a férfiúnak ha igát visel ifjúságában." (Sir. 3, 27) Úgy gondolom, hogy ez szintén jó iskola lesz a számára.
Kedden egy testvérnő kért sürgős imasegítséget. Nem rég a kórházba egy számára teljesen idegen - de amúgy városunkban közismert - "gyógyító" kézrátétellel imádkozott érte, aminek pár napig jó hatása is volt ami a betegségét illeti. Néhány nap elteltével a betegség újból jelentkezett, egy erős fojtogatással, amit nem tudott megmagyarázni, de mivel egyre erősödött, nem tűrte tovább és megosztotta velem. Miután alázattal az Úr elé álltunk, megvallva Neki bűneinket, szabadításért kiáltottunk, amit a Jézus vére alatt újból megtapasztaltunk, mert akiket a Fiú megszabadít azok valósággal szabaddá lesznek. (Jn. 8,36) Áldom az én Uramat ezért!
Sajnos ez nem az első ilyen eset ami elővigyázatlan testvéreimmel történik. Egy nemrég gyülekezetünkhöz csatlakozó személy hasonló jelenséget élt át, ugyanannak a személynek a kézrátétellel való imádságára. (??!!) Ezek az esetek vigyázásra intenek bennünket. Legyünk óvatosak, és ne engedjük, hogy előttünk ismeretlen, vagy kétes háttérrel rendelkező emberek, akiket esetleg még ajánlanak is nekünk, reánk tegyék a kezüket!!! Azt is el kell mondjam, hogy mindezek után rendkivűlien erős ördögi támadás ért, amit más hasonló esetben is tapasztaltam. Az Úr adjon igazi és teljes szabadulást mindazoknak akiket lelkünk ellenségének sikerült megkötözzön valamilyen formában. Bár lennének ezek a megtörtént esetek figyelmeztetésként mindannyiunk előtt!
Csütörtökön volt lehetőségem újból meglátogatni Rákosi Tivadar testvért, aki az orvosok reményén felül javul és már magába is tud járni. Hála az imádságokat meghallgató Úrnak! Ma engedik haza a kórházból. A tegnap esti bibliaóra egyik gondolata pontosan a fenyíték elfogadására és annak megértésére hívta fel a figyelmünket, amihez az Úr adjon erőt lábadozó testvérünknek is. Az este többek között imádkoztunk még az érettségi és felvételi vizsga előtt álló fiataljainkért, munkahelyet kereső testvéreinkért, betegjeinkért, stb. Milyen jó tudni, hogy Jézus a mi megváltónk azért jött, hogy megtapasztaljuk az Ő hatalmát az erős fegyveres felett is. (Lk. 11, 21-22) Legyen a dicsőség mindenért az Övé!
Az elmúlt hét végén Molnár Miklós testvér és kedves felesége látogattak meg minket Nagyváradról. Régi jó ismerősök és testvérek ők, akikkel a széplaki körzetben és a bihari missziómezőn gyakran összefutottunk. Mindig is csodáltam Miklós testvérem lelkesedését az Úrért és az Ő országa ügyéért. Újból elmondta megtérését, a lelki életben való megtapasztalásait, ami bátorítólag hatott reám. Szombat este érkeztek vonattal. A vacsoránál való beszélgetést alig tudtuk volna befejezni. Reggel Sepsibükszádra mentünk, ahol Molnár testvér hirdetett igét, majd a mikóújfalui és a helybeli testvérekkel az Úr Jézus halálára emlékeztünk. Délután Sepsiszentgyörgyön szintén testvéremmel együtt szolgáltunk Isten igéjéből. Hétfőn délbe mentek haza az 531-es IC-vel.
Mivel Sámuel fiamnak már évközben nagy kedve támadt, hogy a vakációban valahol dolgozzon, még akkor megbeszéltem Borzási Gyula igazgató testvérrel, hogy nem e tudna neki munkát adni. Hétfő délután Gyula testvér útban a tábor felé felvette és elvitte. Örülök, hogy ezt nem mi a feleségemmel kellett mondjuk neki, hanem erre ő maga vágyott. Eszembe jutott az ige, ami azt mondja: "Jó a férfiúnak ha igát visel ifjúságában." (Sir. 3, 27) Úgy gondolom, hogy ez szintén jó iskola lesz a számára.
Kedden egy testvérnő kért sürgős imasegítséget. Nem rég a kórházba egy számára teljesen idegen - de amúgy városunkban közismert - "gyógyító" kézrátétellel imádkozott érte, aminek pár napig jó hatása is volt ami a betegségét illeti. Néhány nap elteltével a betegség újból jelentkezett, egy erős fojtogatással, amit nem tudott megmagyarázni, de mivel egyre erősödött, nem tűrte tovább és megosztotta velem. Miután alázattal az Úr elé álltunk, megvallva Neki bűneinket, szabadításért kiáltottunk, amit a Jézus vére alatt újból megtapasztaltunk, mert akiket a Fiú megszabadít azok valósággal szabaddá lesznek. (Jn. 8,36) Áldom az én Uramat ezért!
Sajnos ez nem az első ilyen eset ami elővigyázatlan testvéreimmel történik. Egy nemrég gyülekezetünkhöz csatlakozó személy hasonló jelenséget élt át, ugyanannak a személynek a kézrátétellel való imádságára. (??!!) Ezek az esetek vigyázásra intenek bennünket. Legyünk óvatosak, és ne engedjük, hogy előttünk ismeretlen, vagy kétes háttérrel rendelkező emberek, akiket esetleg még ajánlanak is nekünk, reánk tegyék a kezüket!!! Azt is el kell mondjam, hogy mindezek után rendkivűlien erős ördögi támadás ért, amit más hasonló esetben is tapasztaltam. Az Úr adjon igazi és teljes szabadulást mindazoknak akiket lelkünk ellenségének sikerült megkötözzön valamilyen formában. Bár lennének ezek a megtörtént esetek figyelmeztetésként mindannyiunk előtt!
Csütörtökön volt lehetőségem újból meglátogatni Rákosi Tivadar testvért, aki az orvosok reményén felül javul és már magába is tud járni. Hála az imádságokat meghallgató Úrnak! Ma engedik haza a kórházból. A tegnap esti bibliaóra egyik gondolata pontosan a fenyíték elfogadására és annak megértésére hívta fel a figyelmünket, amihez az Úr adjon erőt lábadozó testvérünknek is. Az este többek között imádkoztunk még az érettségi és felvételi vizsga előtt álló fiataljainkért, munkahelyet kereső testvéreinkért, betegjeinkért, stb. Milyen jó tudni, hogy Jézus a mi megváltónk azért jött, hogy megtapasztaljuk az Ő hatalmát az erős fegyveres felett is. (Lk. 11, 21-22) Legyen a dicsőség mindenért az Övé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése