Az utóbbi napokban nemcsak az édesapa hanem (részben) az édesanya szerepét is igyekeztem betölteni, Hogy ez mennyire sikerült, azt a gyermekeim tudnák igazából megmondani... ?! Igyekszem jobban odafigyelni rájuk, többet lenni velük és mindent megtenni ami tőlem telik, hogy kevésbbé érezzék édesanyjuk hiányát. Ugyanakkor arra jöttem reá, hogy bármennyire is szeretném ezt, ez lehetetlen. Nemcsak nekem, de nekik is pótolhatatlan a feleségem.
Keddi délelőtt betegeket látogattam. Négy személynek ezek közül úrvacsorát is vittem mivel nem tudnak eljönni az alkalmakra. Jó volt velük együtt imádkozni és megosztani velük az igéből nyert áldásokat. Mindegyik helyen be kellett számoljak a vasárnapi bemerítés áldásairól amit örömmel köszöntünk meg mennyei Atyánknak. Délután gyermekeimmel meglátogattam feleségemet aki egy kicsit jobban van, majd 5,oo órától Sámuel fiamat mentünk el meghallgatni akinek audiciója volt. Nagyon jól esett neki de nekünk is, hogy elmehettünk.


Ma szerdán sikerült beszéljek a feleségemet kezelő orvosnővel aki elmondta, hogy a szívének nincs különösebb baja, hanem le van gyengülve az idegrendszere, nagyon leesett a kálcium szintje, ami szívritmus zavart és pánikbetegséget váltott ki nála. A kezelésnek amit kap kb. egy hét múlva már kell érződjön a hatása. Jobban kell majd vigyázzon magára (és mi is reá) különösen a stresszes helyzeteket kell a jövőben kerülje. Köszönöm mindazok imádságát akik ebben a nem könnyű időszakban mellettünk voltatok. Az Úr áldjon meg érte titeket.
Most a Hargita Táborba indulok egy megbeszélésre a Mk tanácsával és az Alege Viata missziós szervezet vezetőivel. Imádkozzatok érettünk.