Ami a hegyen van és ami a völgyben vár

Péntek du 18.oo órától kezdődöt Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Ifjúsági Konferencia. Már ennek előtte lelkes fiatalok érkeztek hozzánk, akiknek az arcukról le lehetett olvasni azt, hogy várnak valamit ettől a konferenciától...?! Hogy ki és mit, nem tudom illetve nem tudtam akkor.
A konferencián résztvevőket házigazdaként a Jn 20,19-20 verseivel köszöntöttem:
1. Legyen a feltámadott Jézus a középen
2. Engedjük, hogy megmutathassa nekünk sebeit
3. Szívünk teljen be jelenlétének örömével
A zenés áhítaton egy öt tagból álló helyi kis csapat vagy ahogyan ma divatos nevezni "dicsőítő" csoport szolgált, majd Rákossy Norbert Sepsiszentgyörgyről és Krivács Zoltán Marosvásárhelyről buzdítottak imára.
Ezekután Pardi Félix kémeri lp. tartott igére alapozott és nagyon gyakorlati előadást Kihívások az életpályán címmel amiben kitért az iskola, a munkahely, a karrier, a párválasztás és a kivándorlás kihívásaira. Ezt követően a fiatalok vendégfogadóikkal találkozhattak, akik az éjszakai szállást biztosították számunkra.
Szombat reggel 9.oo-től folytattuk. A zenés áhítaton János Csaba kovásznai lp. és Szűcs Tibor helyi fiatal hangolták szívünket Isten imádatára. Ezt követte Kelemen J. Sándor marosi lp. előadása, ami az észérvekre alapozó, racionálisan gondolkodó és intelektuális rétegek között mozgó fiatalok számára is sok értékes tanácsot tartalmazott. Testvérünk a Kihívások az egyéni életben témakörben szólt a barátságról, szórakozásról, szabadságról, idő és pénzbeosztásról, öltözködésről, erkölcsről, internetről, stb. ami után meghitt és jó légkörben egy tartalmas és sok kérdésre választ adó fórumbeszélgetést vezetett illetve moderált.
A finom és ízletes ebédet egy iskola éttermében fogyaszthattuk el két turnusban, mivel a jelenlevők száma megközelítette a150 főt. Az ebéd után a fiatalok egy része a focit, mások a kosárlabdát, mások az asztali teniszt, míg mások a filmnézést választották. Az előbbi háromra egy iskola modern és felszerelt tornatermében, míg az utóbbira imaházunkban került sor.
Este 6.oo-tól evangélizációs alkalomra gyűltünk. Az alkalom első felében személyes bizonyságtételeket hallgattunk meg Pál Botond, Gyulai Éva és Krivács Zoltán részéről. Ezután Balla Frigyes szolgált Székelyhídról Az Úr (ki)hívása témával. Eredeti stílusával és gazdag élettapasztalatából vett fiatalos humorával hamar elnyerte a jelenlevők tetszését.
Vasárnap de az áhítatot Joó Sándor és Kiss Zoltán vezették, majd ismét Balla Frigyes szolgált a Kihívások az Úr szolgálatában címmel amiben többek között arról beszélt, hogy mivel Isten az Ő képére teremtette az embert, mikor másoknak szolgálunk nem mást mint Őt magát szolgáljuk az istenképüben is.
Az alkalom végére azt állapítottam meg, hogy ez a négy alkalom annyira eggyé tette ezt a "kis" csapatot, hogy talán most lenne a legjobb kezdeni. A fiatalokat figyelve láttam rajtuk, hogy nehezükre esik elválni egymástól.

A konferencia résztvevői

Mindezek mellet tekintetüket figyelve azt próbáltam leolvasni arcukról, vajon lelkileg mivel mennek haza, mit visznek magukkal...?! Elérte e célját ez a konferencia az életükben...?! Készek lesznek e helyesen válaszolni az élet különböző kihívásaira vagy nem...?! Megértették e, hogy mely kihásra kell NEM-et és melyekre kell IGEN-t mondani...?!
Mindamellett, hogy a konferencia első visszajelzései nagyon pozitívak, számomra az lenne a legörömteljesebb dolog, ha azt hallanám és látnám, hogy megértették, elfogadták és készek cselekedni is Isten akaratát ebben a sokféle kihívásokkal teli világban.
Záró igeként az 1Pt. 1, 13-16 verseivel búcsuztunk a fiataloktól: "...amiképpen szent az aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben." Szívemben szent örömmel és félelemmel kérem az Urat, hogy bármi áron is, de végezze el minden fiatal (de nemcsak) életében azt amit elkezdett, az Ő dicsőségére.
Az esti alkalmon János Csaba (itt volt családja is) és Pardi Félix lp.-okkal szolgáltunk a Rm. 12,1-2, a 2Sám 24, 18-25 illetve a Mal. 1,6-14 alapján az Isten előtti kedves áldozat témakörében. Az alkalom utáni vacsora alatt szolgatársi közösséget is gyakoroltunk az említett testvérekkel, ahol megoszthattuk egymással tapasztalatainkat és több a családi életben átélt isteni vezetéseinket is. Később bevittem Félix testvéremet Brassóba (feleségem is elkísért) az éjjeli 2,o8-as vonathoz, amivel ő haza utazott. Gyönyörködtünk a csendes havazásban és a fehér tájban amit ez nyújtott. Éjszaka 2,oo után nagy békességgel a szívünkbe tértünk nyugovóra.
Visszanézve az elmúlt hétvégére, hála van a szívemben a gyülekezetért aki egy emberként összefogva vállalta ennek a konferenciának a gondját baját. Külön köszönet a helyi fiataloknak a szervezésben való együttműködésért és azért a jó hozzáállásért amivel ez alkalommal is bizonyságot tettek arról, hogy szeretik az Urat és a Neki való szolgálat fontos helyet foglal el az életükben. Az Úr áldja meg őket, hogy növekedhessenek gyülekezetünk oszlopos és teherbíró tagjaivá Őbenne.
Hétfőn de kifizettem a szombati és vasárnapi ebédet, majd 25 meghívó levelet írtam és küldtem el a Székelyföldi Közösségápoló nappal kapcsolatosan, lelkipásztoroknak és missziómunkásoknak, amelyen beszámolóink és megbeszéléseink mellett id. Veress Ernő testvér előadását is meghallgathassuk (alig várom!).
Ezen a napon meglátogattak minket Nagy Tamás és Eszter (volt Bogyó) Szatmárról akikkel mielőtt elmentek, együtt imádkoztunk. Később János Csaba testvéremmel skyp-on keresztül beszélgettünk és imádkoztunk az országunkban is dolgozó magyarországi roma misszió körül kialakult aggodalmainkért, félelmeinkért.
Kedden de Fejér Sándor testvér jött be hozzánk Kovásznáról, akivel szintén beszélgettünk a roma misszióról, aki annál is inkább érintett ez ügyben, mivel ő ott van alkalmazva. (Aki ismeri imádkozzon érette is.) A beszélgetésünk és együtt imádkozásunk alatt a 100. Zsoltár 5. verse jutott eszembe: Mert jó az Úr , örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége! Ő még a vétkezőket is útbaigazítja. Zsolt 25,8 Hála érte!
Du Bükszádra és Mikóújfaluba leszek. Imádkozzatok érettem!