Beszámoló

Július 25.-étől családommal együtt - Eszter lányunk kivételével aki Németországban van - szabadságon voltunk Székelyföldön.

  

A hétfői nap folyamán volt szomszédainkat, János Csaba testvéréket látogattuk meg, akik mint mindig, most is nagy szeretettel fogadtak. Különösen a városba tett esti séta alatt jót beszélgettem kedves testvéremmel. 

A július 26-augusztus 6 közötti időt egyik kedves testvérem jóvoltából a Libán hegységben töltöttük egy gyönyörű nyaralóban. Ebben az időszakban meglátogattuk Novák Zsolt missziómunkás testvéremet és családját, akit több misszióállomására is elkísérhettem. Szerda este lehetőségem volt a gyergyói magyar és cigány gyülekezeteben is elmenni. Pénteken a kocsim áramfejlesztőjének a meghibásodása miatt lemerült az akkumulátorom, amit Zsolt testvérem közbenjárásával Gyergyóban sikerült kicserélni illetve feltölteni. Ezzel az esettel arra tanított az Úr, hogy úgy a fizikai mint a lelki életemnek szüksége van a periodikus karbantartására, mert másképp én is ki illetve lemerülök. Azt is megértettem, hogy ez időt, áldozatot és olykor mások segítségét is igényeli. Ennek a kapcsán juthattam el a maroshévízi misszióállomásra, ahova nem volt tervem ekkor elmenni. Vasárnap délelőtt újból a gyergyói gyülekezetben voltunk, ahol találkoztunk és együtt szolgáltunk Nagyváradról Molnár Miklós testvérrel és kedves feleségével.

Délután a csíkszeredai gyülekezetet látogattuk meg, ahol több évig ügyintéző lelkipásztorként is szolgáltam. Jólesett köszönteni a gyülekezet új lelkipásztorát Szabó Szilárd testvért, aki feleségével együtt ott szolgál. Az Úr tegye gyümölcsözővé munkájukat! A következő kedden lehetőségem volt elmenni Balánbányára is, ahol találkozhattam Márton Attilával és családjával és ahol román nyelven kellett szolgáljak. 

  

A következő napokban elmentünk a zetelaki tóhoz és a varsági vízeséshez, melyek nagyon gyönyörű látványt nyújtottak. 

  

Szombaton este visszaindultunk Sepsiszentgyörgyre. Vasárnap délelőtt Csernátonban, délután Márkosfalván, este pedig Kézdivásárhelyen szolgáltunk, ahol a testvérek most is nagy szeretettel fogadtak. Kedden a Szentanna tónál voltunk kedves barátainkkal és testvéreinkkel a körmendi  Berta családdal, akik épp ebben az időben voltak rétyi szüleiknél szabadságon. 

  

Este a bükszádi gyülekezetet is meglátogattuk, ahol Isten kegyelméből szintén áldott időt tölthettünk. Szerdán hazafelé jövet Székelykeresztúron Józsi öcsémék is bementünk, akikkel szintén nagy öröm volt találkozni. 

Szerdán este értünk haza, amit már nagyon vágytam. Hiányoztak a testvérek, a gyülekezetek, az énekkar, stb. Olyan jó itthon lenni! Ott lenni ahova tudom, hogy nem saját, hanem Isten akaratából jöttünk. Ahol munkát bízott reánk, amiben igényelhetjük az Ő segítségét és áldását is. 

Mindezekért legyen áldott az Ő hatalmas neve!