Bizony elmúlik minden mi napunk...

Az elmúlt napokban több dolog is az idő múlására hívta fel figyelmemet. 

Május 27.-én, pénteken Sámuel fiunk ballagásán voltunk Zilahon, ahova családtagjaink és rokonaink közül többen is eljöttek. Mindamellett, hogy az utolsó évet román tagozaton végezte, hála az Úrnak szép eredménnyel végzett. Meglepetésünkre dicséretben is részesült. 

Az asztalnál az 1Sám. 3,19-et olvastam fel, "Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."  Hálát adtunk testi és lelki növekedéséért, kértük, élete legyen olyan, hogy az Úr továbbra is vele lehessen, és azért is, hogy Isten igéje legyen számára mindennél fontosabb. 

Délután 4,oo óra körül a Hargitai Keresztyén Központba indultunk, a házas csendes napokra, ahova este 10,oo után érkeztünk.
Május 28.-án, szombaton egy újabb esemény késztetett bennünket hálaadásra és az idő múlásának komolyan vételére. Ugyanis napra pontosan 23 évvel ezelőtt kötöttünk házasságot az Úr színe előtt. 

A házasok csendesnapja ennélfogva is nagyon aktuális volt számunkra, ami nekem és feleségemnek is sokat mondott. A csendes napok előadói Varga György lp. és felesége voltak, akik az Érdligeti Gyülekezetben szolgálnak.

Az elmúlt 23 évért, gyermekeinkért, minden Istentől kapott áldásért, egyedül az Övé legyen a dicsőség, mert

"A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

1 Ján. 2,17