2010. július 4., vasárnap

Új fejezet

Isten oltalma és kegyelme folytán 2010. június 23.-án este kevéssel 11,oo óra után megérkeztünk Krasznára, ahol a jövőben munkánk során szintén szeretnénk megtapasztalni Isten áldását. 

Kedves testvérek vártak és fogadtak. Csütörtökön 24.-én reggel a testvérek segítségével lepakoltunk a kamionról. Ebédet Dimény Erzsike testvérnő hozott, akik előző este finom vacsorával és szállással vártak. A bútorok helyrepakolásánál és beállításánál is a helyi testvérek segítettek. Csütörtök este a helyi cigány testvérek között szolgáltam. A következő napokban kerestük a helyünket a gyönyörűen felújított lakásban és igyekeztünk mindent a helyére tenni. Péntek délben Dimény Miklós elöljáró testvérem családjánál ebédeltünk, aki felavatott gyülekezeti vén és egyik legközelebbi munkatársam lesz a jövőben. Este a helyi magyar gyülekezetben szolgáltam Szabó András lp. testvérrel aki éppen hazafelé tartott Mihályfalvára, de az esti alkalomra itt maradt. Szombaton Fehér István, vasárnap Kocsis Ferenc testvérék voltunk ebéden illetve vacsorán. A testvérek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy hamar megszokjuk és könnyen beilleszkedjünk az új környezetbe.

Június 27.-én, vasárnap délelőtt és este itthon voltam és szolgáltam. Délután a Krasznahorváti Gyülekezetben voltam családommal együtt. 

Hétfőtől a teendők mellett néhány családot is meglátogattam. Kedden este a fiatalokkal voltam együtt. Csütörtök este Rátonban, péntek este itthon szolgáltam. Június 4.-én vasárnap de itthon, délután a cigány gyülekezetben, este pedig Rátonba voltam családommal. 

Ma, hétfőn Pardi Félix kémeri lp. meghívására Veress Efraim, Nagy István, Fekete Csaba, Albert Zsolt és Szabó András lp. szolgatársaimmal együtt beszélgettünk és imádkoztunk, ebédre pedig finom bográcsossal vendégeltek meg. 

Az elmúlt napokban többen is a gyülekezetből és a szomszédok közül megkérdezték: Na, hogy érzik magukat Krasznán?! Mindamellett, hogy nem könnyű elfelejteni Székelyföldet, mégis azt kell mondjam, hogy Isten gyermekeinek, szolgáinak mindig ott a legjobb ahol Ő akar látni. Mindezek mellett Mikes Kelemen egyik mondása jut eszembe: Úgy szeretem Rodostót, hogy nem felejtem Zágont! 

Tudom és megvagyok győződve, hogy Isten akaratából vagyunk itt és az minden vágyam, hogy akaratát megértve legyek kész cselekedni is azt. Imádkozzatok érettünk!


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sok szeretettel gondolunk reátok és imádkozunk, hogy az Ur legyen veletek mindenben az új szolgálati helyeteken
Tőtős János és Erzsike Vecsésről