2010. április 7., szerda

Áldásokban gazdag ünnep(ek)

A szomorkás, áprilisi esős idő ellenére, sok örömben és lelki áldásban részesített bennünket az érettünk meghalt és feltámadott Úr Jézus Krisztus. Minden gyülekezeti összejövetel alkalmával tapasztaltuk, hogy Ő áldást küld oda, ahol ezt őszinte szívvel kérik és várják.
Virágvasárnap de Csernátonban, du Márkosfalván, este Kézdivásárhelyen szolgáltam királyomat és testvéreimet. Kedden délután illetve este Mikóújfaluba és Bükszádon, szerdán Márkosfalván, Kézdin és Csernátonban, csütörtökön Szentgyörgyön Jézus főpapi imájának ma is aktuális üzeneteivel foglalkoztunk.
Nagypénteken de Csernátonban, este pedig Bükszádon voltam. Szombaton este érkeztek hozzánk Szalárdról Mierlut Dániel és felesége (aki feleségem húga) két leányukkal, Boglárkával és Viktóriával.

Vendégekkel városi sétán

Kisebbik lányuk Viki (6 éves) nagyon szókimondó. Mondásai közül csak néhányat... Vasárnap az idehirdetés alatt odasúgja a feleségemnek: "Jutka nénje! Jól tud prédikálni ez a Zoltán bátya!" Az úrvacsoránál a kenyér törés alatt odaszól a feleségemnek: "Remélem megmosta a kezét mielőtt odament!" Az alkalom végén odajön hozzám és fejcsóválva, de mosolyogva ezt mondja nekem: "Na bátya, te aztán jó hosszút prédikáltál !"
A feltámadás emlékünnepének I. napján de itthon voltam, mivel úrvacsorai alkalmunk is volt. Délután Márkosfalván, este pedig vendégeinkkel Kézdivásárhelyen voltunk, ahol a szolgálatokból mindenki kivette a részét. Az ünnep II. napján de Dani sógorommal Bükszádon, este pedig az egész család itthon voltunk és szolgáltunk. Az esti vacsora alkalmával családom tagjai és a vendégek is jókívánságaikat tolmácsolták, mivel Isten kegyelméből ezen a napon töltöttem életem 46. életévét. Megtartó kegyelméért Istené a dicsőség!
Dani és családja tegnap reggel egy kis kitérővel haza indultak. Ma délutánra várjuk Király-i (Maci) húgomat és családját. Különleges kegyelem valakivel duplán testvérnek lenni. Valahányszor Nagyváradra gyűlésre megyek, olyan jóleső érzés akár húgomék, akár a Szalárdon levő sógornőim családjának a rokon érzelmű szeretete. Ők gyakorlatban élik meg az 1Pt. 3,8 versének ezt a részét. Hasonlóképpen emlékszem Irénke húgomékra is, míg Nagyváradon laktak.
Holnaptól Kézdivásárhelyen tartunk evangélizációs estéket. Kérlek imádkozzatok érettünk.

Nincsenek megjegyzések: