Hogyan vezessünk kis csoportokat?!

Az elmúlt hét folyamán a mindennapi teendők mellett és között öt családot is sikerült meglátogatnunk a feleségemmel.

Január 15.-én, pénteken délután érkezett meg hozzánk Mark Gibson, Kolozsváron élő amerikai misszionárius testvér, akivel az elmúlt évek alatt, különösen a rendszerváltás után, közeli kapcsolatba kerültünk és több az akkor még BEE néven ismert bibliai tanfolyamot is elvégeztünk kedves testvérünk és munkatársai vezetésével. Este 7,oo órától Csernátonban voltunk, amit a fiatalokkal töltöttünk.
Január 16.-án, szombaton 11,oo - 16,oo óra között azokkal a helyi és a körzet gyülekezeteiből való testvérekkel volt kedves alkalmunk, akik kis csoportokat vezetnek, magyarok és romák között. Kb. 15 személyre számítottunk akik közül 10-en jöttek el.


Sajnáljuk azokat akik nem jöttek el, vagy nem tudtak eljönni erre az alkalomra, aminek a következő témája volt: Hogyan vezessünk kis csoportokat? Az alkalmat imával kezdtük, amire a Mk. 3,13-14 alapján buzdítottam a jelenlevőket, majd Mark tv. a Mt. 16, 13-28 alapján egy Jézus által vezetett csoportbeszélgetés néhány fontos elemét emelte ki. Testvérünk ezen az alkalmon a kérdések fontosságáról beszélt, majd a kérdésekre adott válaszok kiértékelésének szükségességéről. A déli órában a feleségem finom ebéddel vendégelte meg a jelenlevőket, aminek a felszolgálásában Vásárhelyi Gizike segített neki.


Az ebéd után három csoportra osztottuk a jelenlevőket, ahol egy szabadon választott igeszakasz alapján mindenkinek alkalma volt gyakorlatba is ültetni a délelőtt tanult alapelveket.
A visszajelzések alapján azt mondom, hogy nagyon jó alkalmunk volt, amikor nemcsak száraz elmélettel, hanem lemérhető gyakorlattal is gazdagodhattunk. Dicsőség érte Istennek!

A jelenlevők balról jobbra... Első sor: Veress Bálint, Trinfa Alice, Rákossy Rebeka, Akácsos Zsuzsa, Kiss Judit Második sor: Veress Mária, Barabás Emőke, Vásárhelyi Gizike, Kiss Zoltán Hátsó sor: Mark Gibson, Szűcs Ruben, Kiss Sámuel, Trinfa Gedeon

Január 17.-én, vasárnap délelőtt és délután Mark testvérrel Csernátonba, este pedig Kézdivásárhelyen voltunk, ahol vendégtestvérünk a tanítványság fontosságáról és Krisztus még jobban való megismerésének a fontosságáról beszélt.

Mivel Mark az angol nyelv mellett a románt is jól beszéli, ez utóbbi nyelvről fordítottam a szolgálatát. Azt vettem észre, hogy mióta Székelyföldön lakunk, mennyit felejtettem, mivel nagyon kevés alkalmam van a román nyelv gyakorlására. Mindamellett, hogy kissé fárasztó volt, mégis többszörösen is örültem ennek a napnak, leginkább az élő és gyakorlatias igei üzenet miatt. Este Veress Bálint testvérék vacsoráztunk ahol visszapörgettük azokat az emlékeket amit együtt adott nekünk az Úr.

Január 18.-án, hétfőn reggel Mark tv. tovább utazott Bukarestbe, ahol szintén hasonló jellegű alkalmon vett részt tanulni vágyó testvérekkel. Testvérem hűsége, kitartása és az Igéhez való ragaszkodása számomra erős bátorítást jelent és mindezekben példa marad előttem.

Bemerítés Csíkszeredán

Az imahét témája "Legyünk Istennek tetszők!" és azok igéi mély nyomot hagytak bennem és nagyon örülök ezeknek az alkalmaknak. Kívánom, hogy gyülekezeteink minden tagjának és hozzátartozójának az életében gyümölcsözzenek az elhangzott igék és gondolatok.
Január 10.-én vasárnap Csíkszeredába bemerítést tartottunk.


Az áhítat alkalmával Mezei Tamás a Zsolt. 36,6-10 alapján buzdított imára, akit Isten eszközként használt a fehérruhás megtérésében.


Az Istent dicsőítő éneklést Kui Enikő gitárral és Rákosi Ibolya billentyűs hangszerekkel kísérték.


Alkalmi igét a Csel. 16,11-15 alapján hirdettem, amiben arról beszéltem, hogy mi nem teszi ma sem az embereket boldoggá és melyek azok a dolgok amelyek igazán boldoggá tehetik a posztmodern korban élő embert. Marton Emília volt a fehérruhás, aki felett nemcsak a csíkszeredai gyülekezet és az ott jelenlevők, hanem a mennyországban is öröm volt.

Jó volt hallani megtérését és azt amit Isten elkezdett az életében. Kívánjuk, hogy az Úr tartsa meg és tegye jó bizonysággá illetve használja családi és baráti körében mások megtérésében.
A bemerítés után az új tagot többen is köszöntötték a gyülekezetből: Lázár Annácska és társa, Lázár Ede és Kui Bálint a gyül. elöljárói, Tódor Ida, Mezei Tamás és Mezei Ödön.
A köszöntések között néhány éneket énekeltünk Rákosi Árpáddal, Ibolyával (Csernáton) és Sámuel fiammal.


Az alkalom végén a Csíkszeredai Gyülekezet szeretet vendégségre marasztalt minden jelenlevőt, ahol nagyon finom ebéddel láttak el bennünket.
Este 6,oo órára Bükszádra mentünk ahol Rákosi Árpád testvérrel szolgáltunk.
Áldásokban gazdag napunk volt, amiért mennyei Atyánknak adjuk a dicsőséget.

Évhatárnál

A két ünnep között is eléggé zsúfoltak voltak a napjaink.

December 28.-án délután ifj. Virág Gábor és felesége Ágnes voltak a vendégeink akik néhány éves házasok. Mivel Ágnes idevaló, a menyegzőjüket itt Szentgyörgyön tartották, de Magyarországon élnek és dolgoznak. Mikor haza haza jönnek elszoktak jönni a gyülekezetbe is, így találkoztunk velük az ünnepen és hívtuk meg hétfő este vacsorára hozzánk.
December 29.-én töltötte Jonatán fiunk a 11. életévét, amire meghívta a gyülekezetből a vele egykorúakat is. Ezen a napon vendégeink voltak a Bertha család Körmendről és a János család Kovásznáról.


Dlután 2,oo órától János Cs. és Bertha L. testvéreimmel elmentünk Rétyre, ahova a Nagyváradi Evangélium Hangja Rádió munkatársai megbízásából néhány csomagot és emléklapot vittünk azoknak az iskolásoknak, akik az Egy igazán boldog karácsony c. pályázatra válaszoltak. Ezekkel a gyerekekkel a református parókián találkoztunk, mivel a tanítónéni a lelkész felesége. A gyermekekkel való találkozás után a lelkésszel és feleségével volt jó beszélgetésünk, amit imádsággal fejeztünk be.
Itthon az esti vacsorán, az említett vendégek mellett, együtt vacsoráztak velünk Farkas Árpád és Enikő is, akiknek a két nagyobbik fiuk szintén itt volt a Jonatán szülinapján. Hálát adtunk Jonatánért, Isten őrző és megtartó kegyelméért és továbbra is rábíztuk életét, életünket.
December 30.-án reggel 10,oo órakor családommal együtt Szilágyság felé indultunk. Hála az Úrnak jó utazást adott nekünk. Lehetőségem volt (első ízben) kipróbálni a Kolozsvárt kikerülő autópálya kb. 50 km.-es szakaszát, amin Veress Efraim testvérem megállapítása szerint több mint egy órával hamarabb értünk Nagyváradra.


Először feleségem legidősebb nővérénél, Katinál álltunk meg egy keveset, aki nagyon finom sült harcsával fogadott bennünket. Onnan Marika húgomékhoz tértünk be egy rövid időre, akikkel szintén nagyon jól esett a találkozás. Ezután Szalárdon feleségem két leánytestvére Ibi és Éva családjainál szálltunk meg éjszakára, akikkel együtt vacsoráztunk és jóval éjfél utánig beszélgettünk.
December 31.-én délelőtt egy kevés időre beugrottunk Érszőlősre Karcsi sógoromék, ami után Krasznára mentünk. Itt Dimény Miklós gyülekezeti vén testvérék vártak finom és gazdag ebéddel, ami után a gyerekek Dimény Ernő elöljáró testvérékhez mentek szállásra. Este 6,oo órától együtt voltunk a gyülekezettel, ahol gazdag programban és sok áldásban részesültünk.


Este 10,oo órától a fiatalokkal az imaháznál találkoztunk, akikkel együtt töltöttük az éjszakának egy részét. Az éjfél előtti időben a sikeres lelki életről tartottam egy rövid előadást, ami után a fiatalok közül többen is őszintén imádkoztak, ami nekem nagyon jól esett.


Ezt követően a gyülekezet fúvós zenekara az imaház előtti téren kb. fél órán át több gyönyörű zenedarabot fújt, amire a faluból elég sokan eljöttek. Úgy vettem észre, hogy ennek Krasznán már hagyománya van. Ezután még egy kevés időt töltöttünk a fiatalokkal, majd pihenőre tértünk.
2010. január 1.-én délelőtt családommal Rátonba voltunk. Ebédre Papp István elöljáró testvérék hívtak, ahol a finom ebéd mellett jó ízű volt a beszélgetés is. Délután 3,oo-tól a Krasznai Roma Gyülekezetben szolgáltunk, ahol jól éreztük magunkat. Délután 5,oo órától szintén Krasznán a magyar gyülekezetbe voltunk, ahol szintén jó volt együtt lenni a gyülekezettel.
Vacsorára Domokos János testvérék hívtak ami után Dimény Miklós testvéremék egy régi lecsméri ismerősömmel is találkoztunk, aki a közelmúltban Miklós testvérem sógora lett. Mint általában most is éjjel 2,oo óra körül sikerült nyugovóra térni.
Január 2.-án, szombaton a reggeli után Dimény Ernő testvéréktől felvettük gyermekeinket és a Dimény Sándor testvéréknél tett rövid de kedves együttlét után Szentgyörgy felé indultunk. Útközben Esztert Maroson hagytuk, mivel letelt a vakáció és hétfőtől folytatja az egytemet. Este 7,oo órára az Úr oltalma alatt békességben hazaértünk.
Január 3.-án, vasárnap délelőtt és este is itthon szolgáltam. Délután 2,oo órától id. Barabás József testvér temetésén szolgáltam aki 1.-én költözött haza az Úrhoz, ahova már régóta nagyon vágyott. A sírnál Bertalan Péter ny. lp. testvér szólta az igét.


Január 4.-én, hétfőn este Bükszádon voltam imaórán, ahova 14 gábor barátkozó is eljött az alkalomra.
Január 5.-én, kedden délután és este Albu Levente misszionárius testvérrel Márkosfalván, Kézdin és Csernátonban voltunk és az imaheti igékből szolgáltunk.