Jó volt nagyon a szabadság, de igaz a közmondás : Mindenütt jó de...
A szabadság második felében már vágytunk haza. Valósággal kezdtek hiányozni a gyülekezetből való testvérek, akik családunkká, életünk aktív részévé lettek az elmúlt évek alatt.
Hétfőn míg a feleségem a ruháink között tett rendet, addig én az irodában próbáltam egyenesbe hozni a két hét alatt elmaradt dolgaimat. Jónéhány postai utalvány is várt, amit mikor ki akartam váltani, a hivatalnok vállvonva adta tudtomra, hogy már visszaküldték, mivel 10 napnál tovább nem tarthatják maguknál. Mikor afelől érdeklődtem, mi ilyen esetben a tennivaló, ezt felelt: Legyen nyugodt, ha valami fontos volt újra küldik!
Kedden Máté Miklós testvérékkel együtt mentünk Bükszádra, ahova átvittem a Mikóújfalusi testvéreimet is. Mindamellett, hogy gyakran gondoltam testvéreimre, jó volt testben is találkozni velük, hallani imádságukat, éneküket, stb. Este 8,3o-tól feleségemmel együtt, Ghioane Hunorral és Szűcs Rubinkával beszélgettünk, a szombatra tervezett mennyegzőjükről, majd imában kértük mennyei Atyánk áldását készülődésükre és erre a rendkívüli alkalomra.
Szerdán Márkosfalván, Kézdin és Csernátonban voltam.
Csütörtökön felhívtam Novák Zsolt testvéremet, aki megosztotta velem az evangélizálás utáni néhány élményét. Az Úr erősítse meg testvéremet és családját abban a munkában amit az Úrért tesznek! Számomra kimagasló alkalom volt az esti bibliaóra, ami a Hab. 2. és 3. részeiből vett igék alapján arra tanított minket, hogy merjünk megbízni Isten terveiben akkor is ha azok olykor kellemetleneknek tűnnek a számunkra. Voltak látogatók is a városból, akikkel a végén jót beszélgettünk. Az Úr áldja meg őket!
A pénteki napom többnyire a mennyegzőre való készüléssel telt. Késő délután ért haza Eszter lányom és Sámuel fiam, akik a vakáció nagy részében a Hargita Keresztyén Központban dolgoztak. Jonatán fiunk nagy örömében tíz perc alatt minden újságot leadott nekik. Jólesett találkozni velük és megköszönni az Úrnak, hogy az értük mondott imádságainkat meghallgatta. Dicsőség Neki mindezért!
Most megyek is, hogy még egy kicsit beszélgethessek velük...
A szabadság második felében már vágytunk haza. Valósággal kezdtek hiányozni a gyülekezetből való testvérek, akik családunkká, életünk aktív részévé lettek az elmúlt évek alatt.
Hétfőn míg a feleségem a ruháink között tett rendet, addig én az irodában próbáltam egyenesbe hozni a két hét alatt elmaradt dolgaimat. Jónéhány postai utalvány is várt, amit mikor ki akartam váltani, a hivatalnok vállvonva adta tudtomra, hogy már visszaküldték, mivel 10 napnál tovább nem tarthatják maguknál. Mikor afelől érdeklődtem, mi ilyen esetben a tennivaló, ezt felelt: Legyen nyugodt, ha valami fontos volt újra küldik!
Kedden Máté Miklós testvérékkel együtt mentünk Bükszádra, ahova átvittem a Mikóújfalusi testvéreimet is. Mindamellett, hogy gyakran gondoltam testvéreimre, jó volt testben is találkozni velük, hallani imádságukat, éneküket, stb. Este 8,3o-tól feleségemmel együtt, Ghioane Hunorral és Szűcs Rubinkával beszélgettünk, a szombatra tervezett mennyegzőjükről, majd imában kértük mennyei Atyánk áldását készülődésükre és erre a rendkívüli alkalomra.
Szerdán Márkosfalván, Kézdin és Csernátonban voltam.
Csütörtökön felhívtam Novák Zsolt testvéremet, aki megosztotta velem az evangélizálás utáni néhány élményét. Az Úr erősítse meg testvéremet és családját abban a munkában amit az Úrért tesznek! Számomra kimagasló alkalom volt az esti bibliaóra, ami a Hab. 2. és 3. részeiből vett igék alapján arra tanított minket, hogy merjünk megbízni Isten terveiben akkor is ha azok olykor kellemetleneknek tűnnek a számunkra. Voltak látogatók is a városból, akikkel a végén jót beszélgettünk. Az Úr áldja meg őket!
A pénteki napom többnyire a mennyegzőre való készüléssel telt. Késő délután ért haza Eszter lányom és Sámuel fiam, akik a vakáció nagy részében a Hargita Keresztyén Központban dolgoztak. Jonatán fiunk nagy örömében tíz perc alatt minden újságot leadott nekik. Jólesett találkozni velük és megköszönni az Úrnak, hogy az értük mondott imádságainkat meghallgatta. Dicsőség Neki mindezért!
Most megyek is, hogy még egy kicsit beszélgethessek velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése