Már több mint két hónapja annak, hogy nem írtam. Voltak akik azt kérdezték: Félbe akarod hagyni a blogolást...?! Régen nem írtál magatokról, talán valami baj van...?!
Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem akarok (legalább is egyelőre) félbehagyni a blogolással és hála az Úrnak jól vagyunk, senki ne gondoljon semmi rosszra.
A helyzet az, hogy az elmúlt két hónap elég zsúfolt volt, különösen az evangelizálások miatt, de pontosan ennél fogva áldott időket élhettem/élhettünk át az Úrral. Hálás vagyok a gyülekezetünk azon csoportjaiért (énekcsoportokért, bizonyságtevőkért) akik elkísértek ezekre az alkalmakra, azokért is akik itthon imádkoztak értem és szolgálataimért és akik bármilyen formában is segítettek ebben. Az Úr jutalmazza meg őket gazdagon!
A körzetben Krasznán és Rátonban tartottunk evangelizációs estéket, amiről meg vagyok győződve, hogy nem volt hiábavaló. Hiszek az igehirdetésben, Isten igéjének erejében, a Szentlélek bűnt felfedő, megelevenítő, megszentelő, tovább nevelő munkájában!
Örömmel láttam nálunk és más gyülekezetekben is, hogy vannak akik szükségét látják a megújulásnak. Akik ezt komolyan gondolják azokkal Isten kész ezt megtenni. Voltak akikkel ezt élhettük át. Dicsőség érte Istennek! Voltak olyanok is akik könnyek között jöttek az Úr Jézushoz. Az Úr tartsa meg őket!
Február 27.-én a lónai gyülekezet vendégei voltunk a krasznai ének és fúvóskarral (kb. 70 személy), ahol délelőtt hitmélyítő, délután evangelizációs jellegű alkalomra voltunk hivatalosak. Áldásokban gazdag nap volt gondolom mindenki számára. Február 28.-án temettük özv. Dimény Sándorné szül. Péntek Krisztina testvérnőnket akit az Úr életének 88. évében szólított el a földi létből az örök élet hazájába. Ez az alkalom is evangelizálás volt számunkra.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanakkor arra kezdek rájönni, hogy módszert kellene változtatnunk ami megszokott evangelizációs alkalmainkat illeti. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebben jönnek el ezekre az alkalmakra ott is, ahol néhány évvel ezelőtt még telt ház volt ilyenkor. (Ahol még nem így van, azoktól elnézést kérek. Ugyanakkor gondolom senkit nem nyugtat meg önmagában az a tény, hogy sokan voltak... Mert ezeknek az alkalmaknak a célja nem más mint a megtérés.) Azt is tudom, hogy az evangéliumot akkor is hirdetnünk kell ha senki sem térne meg. Mégis úgy gondolom, hogy ennek okát elsősorban magamban kell keressem. Az emberek érdektelenségét a prédikátorok, a gyülekezeti tagok ellaposodott, testies, száraz élete is okozhatja. Éppen ezért elsősorban magunkat, baptista gyülekezeteink tagjait kell evangelizáljuk. Az elmúlt héten egyik reggel azt kérdezte tőlem az Úr: Mit gondolsz mi az, amiben neked még változnod kell?! Ő nemcsak megkérdezett, de rá is mutatott dolgokra, amit szeretnék komolyan venni!!! Most is eszembe jutott az ige: "Felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van, Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt..." (Kol. 3,10)
Nem szeretném ezt sohasem szem elől téveszteni. Tudom, Isten hatalmas arra, hogy megőrizzen az ellaposodástól, a képmutató, csak külsőségekre ügyelő, száraz, vallásos élettől nemcsak engem, hanem gyülekezeteink tagjait is. Azzal is tisztában vagyok, hogy lelkem ellensége tud erről, de Isten látja vágyamat és kész erőt adni ehhez nekem és mindazoknak akik erre vágynak. Add Uram, hogy meglegyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése