Bizony elmúlik minden mi napunk...

Az elmúlt napokban több dolog is az idő múlására hívta fel figyelmemet. 

Május 27.-én, pénteken Sámuel fiunk ballagásán voltunk Zilahon, ahova családtagjaink és rokonaink közül többen is eljöttek. Mindamellett, hogy az utolsó évet román tagozaton végezte, hála az Úrnak szép eredménnyel végzett. Meglepetésünkre dicséretben is részesült. 

Az asztalnál az 1Sám. 3,19-et olvastam fel, "Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből."  Hálát adtunk testi és lelki növekedéséért, kértük, élete legyen olyan, hogy az Úr továbbra is vele lehessen, és azért is, hogy Isten igéje legyen számára mindennél fontosabb. 

Délután 4,oo óra körül a Hargitai Keresztyén Központba indultunk, a házas csendes napokra, ahova este 10,oo után érkeztünk.
Május 28.-án, szombaton egy újabb esemény késztetett bennünket hálaadásra és az idő múlásának komolyan vételére. Ugyanis napra pontosan 23 évvel ezelőtt kötöttünk házasságot az Úr színe előtt. 

A házasok csendesnapja ennélfogva is nagyon aktuális volt számunkra, ami nekem és feleségemnek is sokat mondott. A csendes napok előadói Varga György lp. és felesége voltak, akik az Érdligeti Gyülekezetben szolgálnak.

Az elmúlt 23 évért, gyermekeinkért, minden Istentől kapott áldásért, egyedül az Övé legyen a dicsőség, mert

"A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

1 Ján. 2,17

Eljegyzés

volt Krasznán május 21.-én, szombaton, amikor Hajas Lajos krasznai ifjúsági vezető eljegyezte Vincze Évát aki szintén az ifjúság egyik vezetője. Példás életű fiatal mind a kettő, akik szeretik az Úr Jézust, a gyülekezetet, a fiatalokat, az igét és most már egymást is. Az Úr áldja meg jegyességüket!

Boldog jegyesek, egy boldog házaspárral
  

Vasárnap reggel 9,oo órától a Krasznai Gyülekezet vezetőségével volt találkozásunk. Délelőtt 10,oo délután 15,oo órától Horvátba voltam, este pedig itthon szolgáltam az előírt igéből. Az alkalom után testvéri órát is tartottunk.

Teljes öröm - áldások és próbák között

Május 8.-án vasárnap délelőtt és délután Rátonban szolgáltam. Este itthon két egészséges és aranyos gyermekért imádkoztunk; Benedek Emiliáért (István és Magdolna harmadik gyermekük) és a Dimény Edéért (Sándor és Andrea második gyermekük).

Benedek Emilia és ...

Dimény Ede bemutatása

Május 15.-én de a Cigány Gyülekezetben tartottunk anyáknapját, ahova többen elkísértek a magyar gyülekezetből is. Szépen énekelt az ottani énekkar, a gyerekek is szolgáltak és úrvacsorához is járult a gyülekezet testvérisége.

A Krasznai Cigány Gyülekezet énekkara

Délután egy zilahi csoporttal a Szilágycsehi Gyülekezetben szolgáltam, ahol szintén anyáknapi alkalom volt. Este itthon az előírt ige alapján hirdettem Isten áldott evangéliumát.

A csehi gyülekezet és a zilahi missziócsoport

Május 16.-án Jonatán fiunkkal Debrecenbe voltunk újabb kivizsgáláson. A most levett véranalízis eredménye három hét múlva lesz készen, ami után újabb vizsgálatra kerül sor, hogy megtudjuk valós e a professzor gyanúja, ami fiunk belső vérzékenységének okát illeti.

Imádkozzatok érettünk...!

Mi Istenben bízunk és neki szeretnénk hálát adni mindenért!

Kirándulás és anyáknapja

Nem emlékszek, hogy valaha is áprilisban majálisoztunk volna, de hát ilyen is van...

Április 30.-ára kirándulást szerveztünk a fiatalokkal, amely alkalomra meghívtuk a perecseni ifiket is lelkipásztorukkal, dr. Borzási István testvérrel és családjával együtt, akik 37-en voltak. Ezen az alkalmon vendégünk volt még Kiss Lehel szamosújvári lelkipásztor a feleségével. Összesen 93-an voltunk.

Miután kiértünk és letelepedtünk, énekeltünk néhány éneket majd Kiss Lehel lp. a Jn. 5,7 alapján buzdított imára. Ezután szabad foglalkozás következett. Az étkezés után dr. Borzási István lp. az Én. én. 2 része alapján szólt a tavasz érkezésének következményeiről, aminek láthatóvá kell lennie a megtért fiatal életében is. Ekkor már csepergett az eső és hideg szél fújt, úgyhogy elindultunk haza, de mire a faluhoz értünk kezdett csendesedni az eső és mivel a fiatalok visszafordultak, mi is visszamentünk. Hamar a nap is előbújt és olyan melegen sütött, hogy hamar felszáradt a fű és folytatódott a játék, amit 7,oo óra után alig akartak félbehagyni.

Vasárnap anyák napját tartottunk a krasznai gyülekezetben. Délelőtt és este Kiss Lehel lp. szolgált a 2Kir. 4,1-7 illetve az És 66,13-14 alapján. A délutáni alkalommal többek között öt vasárnapi iskolás csoport is szolgált.

Hála az Úrnak az édesanyákért és mindazokért az áldásokért amit ezeken a napokon az igén keresztül kaptunk a mi szerető mennyei Atyánktól.

Övé a dicsőség!

Röviden az ünnepekről

Majdnem tíz hónapja már annak, hogy krasznai lakosok vagyunk. Az ünnepek előtt visszagondoltam a Széplaki körzetben töltött időkre, amikor az ünnepek harmadnapját mindig valamelyik szilágysági gyülekezetben ünnepeltem. Így volt ezen az ünnepen is, azzal a kivétellel, hogy most a nagyhetet és az ünnep mindhárom napját is Szilágyságban töltöttem... Ha ezekre a napokra gondolok, hálával telik meg a szívem. Mindamellett, hogy hosszú és fárasztó volt ez az ünnep a sok szolgálat miatt, de annál több áldást éltem, éltünk át a gyülekezetekben azokkal a testvérekkel, akik jelen voltak alkalmainkon, mert az Úr most sem hagyott bennünket üzenet nélkül, megnyitotta az Igét és szólt hozzám/hozzánk.

Virágvasárnap utáni héten szombat kivételével minden este összegyűltünk, amikor az Úr Jézus nagypénteki útjával foglalkoztunk. Hétfőn este itthon szolgáltam. Kedden reggel 9,oo órától a Zilahi Missziókerület lelkipásztorai és feleségeik találkoztunk Zilahon, ahol többek között örömeinket és imatémáinkat oszthattuk meg és imádkoztunk egymásért. Ezután a Zilahi Mk vezetőivel tanácskoztunk. Este a Cigány Gyülekezetben szolgáltam. Szerdán este ismét itthon voltam a nagy gyülekezetben. Csütörtökön este Rátonban virrasztónk volt, Szabó Zsuska tv-nő költözött az Úrhoz. Nagypéntek délelőtt Horvátba voltam, délután 16,oo órától pedig a krasznai ének és zenekarral Rátonba voltunk az említett testvérnő temetésén. A háznál a Jn. 19,31-37 alapján szolgáltam, míg a temetőben Dimény Miklós tv. a Jn. 11,25-26 alapján szólt a feltámadás reménységéről. Szombat az ünnepre való készülődéssel telt. Este Zilahon voltam mivel Eszter leányunk is hazajött. Húsvét vasárnap délelőtt Rátonba, délután Kecelbe, este itthon Krasznán szolgáltam. Húsvét hétfőn délelőtt Horvátba, délután a Cigányoknál, este szintén itthon voltam, ahol vendégeink is voltak. Húsvét kedden délelőtt a fiammal és két másik krasznai testvérrel Rátonba voltunk, este pedig, az ünnep utolsó alkalmával itthon Krasznán szolgáltam Csepei Géza testvérrel aki ippi származású de jelenleg Budapesten él.

Ami különös módon megfogott az ünnepek alatt, hogy a feltámadás ereje ma is képes emberi életek megváltoztatására, amit nekünk hinnünk és imádkozó szívvel hirdetnünk kell. Erre pedig nemcsak a kívülvalóknak, hanem a reményt vesztett, kételkedő, az összejövetelekről elmaradozó tanítványoknak, Tamásoknak is szükségük van. Mindenütt az előírt igéket vettem, amelyek most is megmelegítették és átjárták a szívemet. Dicsőítem az Urat a Szentlélek által kapott friss üzenetért a régi igékből.

"Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk;

újítsd meg a mi napjainkat, mint régen."

Jer. sir. 5,21

XX. TELEK és márc 15. emléke

Az elmúlt év márciusában, amikor még csak vendég voltam Krasznán, Isten kegyelméből részt vehettem a XIX. TELEK találkozón. Az elmúlt hét végén került sor a XX.-ra, amely alkalommal pénteken Szatmáron voltunk Dimény Miklós testvéremmel, ahol dr. Szebeni Olivér teol. tanár Magyarországról és Nehra Bálint lp. Kárpátaljáról tartottak előadásokat. A finom ebéd után amivel a szatmári testvérek megvendégeltek, hazafelé indultunk, magunkkal hozva Papp Dániel lp.-t Berettyóújfaluból. Mivel tavaly ősszel nála szolgáltam, most ő volt a vendégünk. Péntek este itthon Krasznán szolgáltunk. Szombaton Sámsonba mentünk ahova magunkkal vittük Jankó Gyurka sepsibükszádi diakónus tv.-t is, aki jelenleg éppen itt tartózkodik leányainál. A beszélgetés és az ízletes ebéd után hazajöttünk, majd este Horvátba mentünk. Vasárnap délelőtt Dániel tv. itthon szolgált, én pedig Rátonba, ahol úrvacsorai alkalmunk is volt. Az ebéd után 3,oo órára Dániellel mentünk Rátonba. Miután hazajöttünk Dániel és Miklós testvér Sámsonba igyekeztek a befejező alkalomra, míg én az előírt igéből itthon szolgáltam. Este nyolc órától a gyülekezet fúvószenekarával március 15.-e tiszteletére koszorúzáson is részt vettünk, ahol a Jn . 8,31-36 alapján volt lehetőségem bizonyságot tenni Jézus Krisztus szabadításáról ami nem csupán e földi létre, hanem az azt követő életre is érvényes. Örömömre szolgált, hogy ez alkalommal bizonyságot tehettem Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek is, akivel most találkoztam először és akiért az ige parancsának engedelmeskedve szeretnék imádkozni. Meg vagyok győződve, hogy nekem ez alkalommal itt volt a helyem. Egyre inkább látom, hogy meg kell ragadjunk minden olyan alkalmat, amikor kivihetjük az evangéliumot a gyülekezet falain kívül is. Számos eset igazolja, hogy Jézus és az apostolok is ezt tették amikor alkalmuk adódott erre. Imádkozom azért, hogy ne legyen ez csupán bizonyságul (Mt 24,14), vagy kárhoztatásként (Jn 12,48), hanem eredményezzen üdvösséget mindazok életében akik hallják (Tit 2,11).

"Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja."

(Ef 5,15-17)

Az Úr áldása gazdagít meg

Már több mint két hónapja annak, hogy nem írtam. Voltak akik azt kérdezték: Félbe akarod hagyni a blogolást...?! Régen nem írtál magatokról, talán valami baj van...?!

Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem akarok (legalább is egyelőre) félbehagyni a blogolással és hála az Úrnak jól vagyunk, senki ne gondoljon semmi rosszra.

A helyzet az, hogy az elmúlt két hónap elég zsúfolt volt, különösen az evangelizálások miatt, de pontosan ennél fogva áldott időket élhettem/élhettünk át az Úrral. Hálás vagyok a gyülekezetünk azon csoportjaiért (énekcsoportokért, bizonyságtevőkért) akik elkísértek ezekre az alkalmakra, azokért is akik itthon imádkoztak értem és szolgálataimért és akik bármilyen formában is segítettek ebben. Az Úr jutalmazza meg őket gazdagon!

A körzetben Krasznán és Rátonban tartottunk evangelizációs estéket, amiről meg vagyok győződve, hogy nem volt hiábavaló. Hiszek az igehirdetésben, Isten igéjének erejében, a Szentlélek bűnt felfedő, megelevenítő, megszentelő, tovább nevelő munkájában!

Örömmel láttam nálunk és más gyülekezetekben is, hogy vannak akik szükségét látják a megújulásnak. Akik ezt komolyan gondolják azokkal Isten kész ezt megtenni. Voltak akikkel ezt élhettük át. Dicsőség érte Istennek! Voltak olyanok is akik könnyek között jöttek az Úr Jézushoz. Az Úr tartsa meg őket!

Február 27.-én a lónai gyülekezet vendégei voltunk a krasznai ének és fúvóskarral (kb. 70 személy), ahol délelőtt hitmélyítő, délután evangelizációs jellegű alkalomra voltunk hivatalosak. Áldásokban gazdag nap volt gondolom mindenki számára. Február 28.-án temettük özv. Dimény Sándorné szül. Péntek Krisztina testvérnőnket akit az Úr életének 88. évében szólított el a földi létből az örök élet hazájába. Ez az alkalom is evangelizálás volt számunkra.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanakkor arra kezdek rájönni, hogy módszert kellene változtatnunk ami megszokott evangelizációs alkalmainkat illeti. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebben jönnek el ezekre az alkalmakra ott is, ahol néhány évvel ezelőtt még telt ház volt ilyenkor. (Ahol még nem így van, azoktól elnézést kérek. Ugyanakkor gondolom senkit nem nyugtat meg önmagában az a tény, hogy sokan voltak... Mert ezeknek az alkalmaknak a célja nem más mint a megtérés.) Azt is tudom, hogy az evangéliumot akkor is hirdetnünk kell ha senki sem térne meg. Mégis úgy gondolom, hogy ennek okát elsősorban magamban kell keressem. Az emberek érdektelenségét a prédikátorok, a gyülekezeti tagok ellaposodott, testies, száraz élete is okozhatja. Éppen ezért elsősorban magunkat, baptista gyülekezeteink tagjait kell evangelizáljuk. Az elmúlt héten egyik reggel azt kérdezte tőlem az Úr: Mit gondolsz mi az, amiben neked még változnod kell?! Ő nemcsak megkérdezett, de rá is mutatott dolgokra, amit szeretnék komolyan venni!!! Most is eszembe jutott az ige: "Felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van, Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt..." (Kol. 3,10)

Nem szeretném ezt sohasem szem elől téveszteni. Tudom, Isten hatalmas arra, hogy megőrizzen az ellaposodástól, a képmutató, csak külsőségekre ügyelő, száraz, vallásos élettől nemcsak engem, hanem gyülekezeteink tagjait is. Azzal is tisztában vagyok, hogy lelkem ellensége tud erről, de Isten látja vágyamat és kész erőt adni ehhez nekem és mindazoknak akik erre vágynak. Add Uram, hogy meglegyen!