2010. december 23., csütörtök


Kívánunk mindenkinek



Kellemes Karácsonyi Ünnepet,

Istentöl gazdagon megáldott

Boldog, Békés Új Esztendöt!


"Az IGE testté lett és közöttünk lakott, láttuk az Ő dicsőségét mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal."
(Jn. 1,14)

A Kiss család (Zoltán, Judit, Eszter, Sámuel és Jonatán)


2010. december 20., hétfő

Öröm a szomorúság között

A sok elszomorító hír ami eljutott hozzám az elmúlt napokban, imára kényszerített, aminek következtében szívemben békességet kaptam és az elmúlt alkalmakon adott az Úr igéket a szolgálatokra, megnyitotta azokat és volt az Úrnak üzenete hozzám és tudom, hiszem, másokhoz is. Tudom, hogy "Aki eljövendő eljön, és nem késik." Ennek jeleként aggódva veszem észre, hogy egyre többen fáradnak bele az Istennek tetsző életbe amit vagy külső állkegyességre, képmutatásra, vallásosságra vagy szintén külsőségekre szorítkozó mániákus túlkapásokra cserélnek, ami mögött több esetben igével leplezni próbált lelki gőg, szemtelenséggel párosuló lázadás, nem többre, hanem beteges nagyravágyás, az emberi elvárásoknak megfelelni, tetszeni akarás és lelki emberhez nem illő sértődöttség van. A közmondás szerint mindenki azt árulja, ami a boltjában van. (Nem akarok ezzel bántani senkit.) Isten igéje mindkettőről úgy beszél, mint amelyek az utolsó időkben felütik fejüket Isten népe között is. Nem kisebb egyiknek a veszélye, mint a másiknak. Ami tény, hogy a szélen járók egymást hajigálva, azokat is eltalálják, akik igyekeznek az úton maradni. De "... aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." (Zsolt. 50,23) Hívő életem alatt azt tanulom, hogy minden egészséges igyekezetet vigyázás kell jellemezzen. Vigyázás nélkül az igyekezet vakmerőséggé válik, aminek nem szokott jó vége lenni...
December 19.-én vasárnap reggel Jankó Gyurka testvérrel (Bükszádról), Rátonba voltunk és együtt szolgáltunk az igéből.
Délután 2,oo órától a krasznai kultúrotthonban egy jótékonysági alkalmon vettünk részt a faluban élő más vallású emberekkel és a község vezetőivel együtt. Az És. 9,1-2 alapján röviden arról szóltam, hogy Jézus születése reményt hozott az embereknek. A sötétben járóknak a világosság, a szorongatásban levőknek a dicsőség, a halál árnyékában lakozóknak az örök élet reménységét. Kívánságom, hogy Istennek Jézusban reményt hozó üzenete legyen minden ember életét megváltoztató karácsonyi ajándéka.
Ottlétem alatt szomorúan tapasztaltam (több testvéremmel együtt), mennyire hatalmába tudja keríteni az embert a szereplési vágy. Ez komoly kísértést jelent Isten népe számára is. Óvakodni akarok és óvni szeretném testvéreimet ennek a veszélyétől. Uram légy kegyelmes hozzánk!
Este az Ám. 9,11-15 alapján arról beszéltem, hogy kik részesülhetnek a boldog jövő ígéretében.
Akik hisznek a messiási uralom...
1. Helyreállásában 11.v.
2. Kiterjedésében 12.v.
3. Gazdaságot is fellendítő erejében 13.v.
4. Folytonosságában 14.v.
5. Állandóságában 15.v.
Hétfőtől nálunk nagyhetet tartunk, amikor minden este megyünk a gyülekezetbe. Jó volt ma este is látni, hogy a gyülekezet tagjainak nagy része vágyik arra a többletre, amit Jézus földre jötte, szolgálata és áldozata tett lehetővé a benne hívők számára, az Ige és a Szentlélek által.
Az esti alkalom előtt hazaérkezett "méregkeverő" (gyógyszerésztan hallgató) lányunk, úgyhogy újból együtt a család. Hála az Úrnak mindenért!

2010. december 15., szerda

Egy közlemény margójára

Aggódva, ugyanakkor imádkozva kísértem figyelemmel a "Strajerii" (Őrállók) mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatokat, blogbejegyzéseket, pro és kontra megjegyzéseket, vélemény nyilvánításokat... Egyáltalán nem tudok örülni annak ami kiváltotta a Baptista Unió tanácsának közleményét, de imádkozva vártam arra, hogy a vezető(in)k közül szólaljon meg már valaki ebben a kérdésben. A szívemben levő fájdalom és szomorúság ellenére az Unió Tanácsának közleményével TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK.
Néhány hete olvastam David Jackman egyik könyvét amiből néhány idézetet had osszak meg veletek:

"A legmélyebbre hatoló és legkegyetlenebb támadások belülről indulnak, melyek rendkívül veszélyesek lehetnek. Amit a Néró-féle üldözés nem érhetett el, azt sikerült a Cherintus-féle eretnekségnek. Nem szabad megengedni, hogy az igazság tanát "rideg intellektualizmusként" netán "puszta elméletként" elvessék, az emocionális megtapasztalás kedvéért. (...) Mikor egy elit csoport a többieknél szentebbnek tartva magát elkülönül, azt állítva magáról, hogy mélyebb ismeretre vagy élményekre tett szert, VIGYÁZZUNK!
Viselkedésük alátámasztja hitük eretnek voltát. (...) Az egyensúlyát vesztett tanítás és gyakorlat csakhamar nyílt tévelygésbe vezeti követőit. (...) Nem elég felismerni a tévelygést, szembe kell szállnunk vele oly módon, hogy ragaszkodunk az Igazsághoz és aszerint élünk. (...) A csalóka vonzásait kínáló világ és a hamis tanaikat és életstílusukat felmutató tévtanítók könnyen csapdába ejthetik Isten gyermekeit és elvonhatják őket Isten igazságának gyakorlásától."

Áldatlan dolognak tűnik és a legháládatlanabb feladatok közé tartozik olyan veszélyekre figyelmeztetni másokat, amit ők nem látnak, vagy nem akarnak észrevenni, de ezt mi hívők akkor is meg kell tegyük. Valahányszor erre kényszerített az Ige és az én Uram, mindig szívszorongva gondoltam arra: Vajon el tudom e mondani amit szeretnék úgy ahogy kell, vajon megértik e azt, amit én is megértettem, vajon eléri e az Ige a kívánt eredményt? Az Úré a dicsőség azért, hogy voltak emberek akikkel Isten megértette amit szerettem volna, míg másokkal szégyellem, de nem tudtam szót érteni. (Uram légy irgalmas hozzám!) Isten népét a próféták előre figyelmeztették tetteik következményeire, ami minden esetben be is következett. A 126. Zsoltár ezt mondja: "Hozd vissza Uram a mi foglyainkat...!" Ebből azt értettem meg, hogy én nem tudom őket visszahozni, de alázattal imádkoznom kell azokért akik különféle tanítások és gyakorlatok foglyai lettek. Arra kérem az Urat, hogy őrizze meg népét, köztük engem is, mindenféle tévelygéstől és elhajlástól. Ugyanakkor szeretném megérni azok hazatérését akik elhagyták gyülekezeteinket és sok esetben az Urat is. "Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait..." Erre vágyok, ezért imádkozok! Tudom, nem vagyok egyedül!

2010. december 13., hétfő

Misszióúton a szamosújvári körzetben

Az elmúlt héten újabb családokat is meglátogathattunk feleségemmel. Jó volt találkozni velük otthonukban, hétköznapiasan is. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást és közelebb kerüljünk egymáshoz. Úgy tapasztalom, hogy a lelkipásztor és a gyülekezeti tagok közötti távolságot ez hidalja át a leginkább.
Kedden este a fiatalokkal voltam együtt. Szerdán este a cigány testvérek között szolgáltam. Csütörtökön a horváti gyülekezetet látogattam meg. Péntek este itthon Krasznán szóltam az igét. Szombaton a Zilahi Bibliaiskolában a diákok megírták a Keresztyén élet első tesztjét. Első ránézésre vannak közte ügyes dolgozatok is. Ugyanezen a napon Isten kegyelme és néhány testvér segítsége folytán téli gumikat kapott a kocsim. Hálás vagyok értük! Arra kértem az Urat, hogy az elkövetkező időkben is őrizzen meg minden balesettől, különösen a téli, csúszós idők utazásai alatt és segítsen úgy vezetni nemcsak a kocsit hanem az Ő népét is, hogy amennyiben rajtam áll, elkerülhessünk minden olyan balesetet amivel bárkinek is ártanék/árthatnánk.
December 12.-én advent III. vasárnapján, feleségemmel és egy énekcsoporttal, Szamosújváron voltunk. Két kocsival, összesen tízen reggel 6,oo előtt indultunk. Már 9,oo előtt meg is érkeztünk Szamosújvárra, ahol Kis Juhász Vilmos és Kiss lehel lelkipásztor testvérek vártak minket. Délelőtt Domokos János tv. és felesége Lehel testvérrel Bátonba, a többiek Vilmos testvérrel Veresegyházán szolgáltunk. Délután 4,oo órától mindannyian Szamosújváron voltunk és szolgáltunk.

Szolgatársaimmal
(a három Ki(s)s lp.; az Úr áldja meg a negyediket Kiss Ottó lp.-t is Négyfalú vidékén)

Akik elkísértek
(Énekkel, bizonyságtétellel és költeménnyel szolgáltak)

Az énekek között kivétel nélkül mindenki szolgált valamivel. A déli órában és az alkalom után a helyi testvérek vendégszeretetét élvezhettük. Jó volt találkozni szolgatársaimmal, családjaikkal és azokkal a gyülekezetekkel akik között végzik az Istentől rájuk bízott feladatukat. Imádkozom érettük, hogy Isten tegye gyümölcsözővé azt a munkát amit az Úrért és országa ügyéért végeznek, hogy megdicsőüljön általuk Isten hatalmas neve. Az Úr meghallgatta imádságainkat és vendégfogadóink könyörgéseit, aminek következtében a sűrű havazás ellenére este 9,30 körül békességben és minden baj nélkül megérkeztünk földi otthonunkba. Az Úré legyen mindenért a dicsőség!

2010. december 6., hétfő

Adventi áldások

December 5.-én, a hó első vasárnapján, egész nap itthon Krasznán voltam. Délelőtt a bibliaórai igéből szolgáltam a következő vázlat alapján.

2Tess. 1,1-12 Állhatatosság a hitben

Az említett szakaszban 3x találkozunk a "méltó" fogalommal, a 3., az 5. és a 11. igeversekben. A hitben való állhatatos várakozás...

I. Méltóvá tesz Isten gyülekezetéhez 1-4.v.
1. A testvéreimért való hálaadás által
2. A lelki életben való növekvés által
3. Az egymás iránti szeretet által
4. A Krisztusért való szenvedés által
II. Méltóvá tesz Isten igazságos ítéletének megismerésére 5-9.v.
1. A hívőkkel szemben
2. A hitetlenekkel szemben
Akik 1) Nem ismerik Istent 2) Nem engedelmeskednek Krisztus evangéliumának
III. Méltóvá tesz Isten dicsőítésére 10-12.v.
1. Szent élet
2. Imádkozó élet
3. Az elhíváshoz méltó élet
4. Jóban gyönyörködő élet
5. Kegyelem által való élet

Az úrvacsoránál id. Bódizs Sándor diakónus tv.-el szolgáltunk, aki az 1Kor. 11, 27-32 verseket olvasta: "Aki azért méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úrnak poharát..."
A déli órában egy idős és egyedülálló testvérnőnek vittem úrvacsorát.
Az esti istentisztelet újabb ünnep volt számunkra, amikor is két kisbabáért Filep Dávidért és Papp Naómiért imádkoztunk.


Vendégeink voltak Király György tv. és felesége Balláról akiknek a Naómi unokájuk. Az Úr áldja meg a bemutatott gyermekeket és szüleiket családjukkal együtt.
December 6.-án, hétfőn néhány szolgatársammal találkozhattunk a krasznai imaháznál. Voltak akiknek a feleségeik is el tudtak jönni. A jó légkörben zajló beszélgetést kiváló ebéddel fejeztük be, amit Dimény Miklósné Klára testvérnő készített el finom szilágysági ízekkel.